Cselekményleírást tartalmazó szöveg
Dzsaváhal megragadta Michaelt a torkánál, aztán az arcához emelte a fiút.
– Te vagy a festő? – kérdezte, miközben a levegőben lóbálta a fiút.
Michael bólintott.
– Jól van – mondta Dzsaváhal. – Szerencséd van, fiacskám. Ma olyan dolgokat fogsz látni, amelyek után egész életedben ihletet kapsz a rajzoláshoz. Feltéve, persze, ha túléled ezt az éjszakát.
288. oldal