Durukhan (Rock) személy

    – Az inasai egytől egyig nők.
[…]
    Rock szemmel látható nyugalommal nézett fel a könyvéből.
    – Igen, ez így van.
    – Te tudtad?
    – Igen.
    Nick felvonta a szemöldökét.
    – És nem érzed úgy, hogy erről be kellene számolnod nekem?
    – Kíváncsi voltam, mennyi idő alatt jössz rá magad – felelte Rock vállat vonva.
    – Nem kellett túl sok.
    – Nem igazán tudják rejtegetni azt, ami annyira nyilvánvaló.
    – A lakáj tűnt fel neked, aki az asztalnál felszolgált?
    – Úgy érted, hogy a mellei feltűntek-e?
    Nick vidáman nézett barátjára.
    – A személyzetet nem illik mustrálgatni, Rock.

156-157. oldal, 8. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    – Ne haragudjon, de ön az előbb valóban azt mondta, hogy a tetőt javítja?
    – Hát magától biztosan nem fog megjavulni, mylord.
    Mosoly ide, szépség oda, ez a nő bolond. Ez az egyetlen magyarázat.
    Rockra nézett, aki ostobán vigyorgott.
    – Ami igaz, az igaz, Nick.
     Ráadásul ragadós az őrülete.

77. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    Nick szó nélkül a kezébe nyomta a kantárt, és kettesével véve a fokokat felrohant a lépcsőn.
    – Mit csinálsz? – kiáltotta Rock utána.
    Nick megfordult a széles tölgyfa ajtó előtt és mosolyogva nézett le a barátjára.
    – Azt, amit minden jól nevelt úriember ebben a helyzetben tenne. Kopogok.
    Rock karba tette a kezét.
    – Kíváncsi vagyok.

72. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

– Köszönöm, de megtanultam, hogy a nőismerőseimmel kialakított kapcsolataim a legszükségesebbre korlátozódjanak. Csak röviden és érzelmek nélkül.
    – Én a rövidséggel annyira nem vágnék fel – évődött Rock.

24. oldal, 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    – Tényleg ezt akarod?
    Nick hunyorogva nézett barátjára.
    – Igen. Kételkedsz a szavaimban?
    – Dehogy, egy kicsit sem – felelte, és újra olvasni próbált.
     Borzasztó, hogy nem lehet vele vitatkozni.

160-161. oldal, 8. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

73. oldal, 4. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

– Mi aztán jó kis firmák vagyunk! – szólt Lara vigyorogva.
– Évekig nem láttunk egy férfit se, aztán rögtön rávetjük magunkat az első kettőre, akik az utunkba kerülnek.

14. fejezet

– Hová lett a kalandvágyad?
    Rock ingerülten az istállók felé nézett.
    – Nyomtalanul eltűnt, ahogy a lovaink is. Mégis hol tarthatják őket? A fürdőben? Csak egy hirtelen haláleset lehet mentség arra, hogy ennyi ideig tart egy ló felnyergelése.
    – A ló hirtelen halála?
    – Inkább a lovászfiúra utaltam – mormogta Rock, az istállók felé indulva.

52. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

– Persze meg lehet érteni, hogy azok a nők, akik utánam epekednek, teljesen magukon kívül vannak, ha kapnak egy második esélyt. Igaz, hogy te nem vagy márki, de legalább majdnem olyan jóképű vagy, mint én.
Nick látható ingerültséggel nézett a testvérére és a barátjára, akik felszabadultan nevettek. A kupáját felemelve így szólt:
– Menjetek a pokolba!

23. oldal, 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

– Egy kocsmai verekedés aligha számít elfogadható viselkedésnek az úriemberek díszpéldányától.

1. fejezet