Durotan személy
Garad fia, a Frostwolf Klán törzsfőnöke, Thrall apja, Draka párja.
Mint klánvezér, Durotan volt az egyedüli értelmes vezető a háború és brutalitás uralta világon.
Garad fiaként született, két bátyjával egyetemben: Fenris, a legidősebb, Ga’nar, a tüzes és Durotan, a legfiatalabb – egyedül ő volt az, aki követte a családi tradíciókat.
Egyszer, amikor még gyerek volt, megmentette a gyengélkedő anyját az elemektől és a vadállatoktól, de majdnem eluralkodott rajta a vérszomj. Megfogadta, hogy soha többé nem hagyja elragadni magát az indulatai által. Amikor a becsvágyó bátyja, Fenris eltűnt, apja, a törzsfőnök Durotant választotta utódjául a forrófeju Ga’nar helyett.
De a Frostwolf klán megpróbáltatásai nem értek itt véget. A többi klán egyesült és létrehozta az Iron Horde-ot Draenor meghódítására. Garad visszautasította a csatlakozást ehhez a gyilkos misszióhoz, és elszigetelte népét a klán otthonában, Frostfire Ridge-en. Az ork hadfőnökök összeszedték a seregeiket, hogy sarokba szorítsák őket. Ebben a kritikus pillanatban Garad és fia, Ga’nar eltűntek a fagyott pusztákon.
Durotan most küzd, hogy életben tartsa a klán maradékát. Fiatalon, jóhiszeműen és létszámban alulmaradva kénytelen a Frostwolf klán sorsát befolyásoló döntéseket hozni. Ha kudarcot vall, a Draenori orkok utolsó reménye is szertefoszlik.
forrás:http://wowloreforditasok.hu
Idézetek
A félelemnek addig van fölötted hatalma, míg nem adsz neki nevet! Mert onnantól már a sarkad alá hajthatod!
177. oldal
Durotan kept running and burst into the open space of the meadow, his feet falling again on soft grass, Orgrim was ahead of him, but not by much. Despair washed through Durotan, followed hard by a black wave of fury.
They were not yet adults! They had not gone on their first real hunt, they had not danced by the fire with the females, they had not bathed their faces in the steaming blood of their first solo kills. There was so much they had not done. To die a glorious death in battle was one thing, but they were so overpowered by the hideous creature as to make their deaths humorous rather than honorable.
Knowing it could cost him precious seconds, but unable to resist the impulse, Durotan turned his head to scream a curse at the ogre before it smashed him as flat as a graincake with its club. What he saw made his jaw drop.
Their rescuers did not utter a sound. They moved in silence, a quiet tide of blue and white and silver that seemingly sprang out of the very air.