Duna helyszín

Márai Sándor: Szabadulás
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Vámos Miklós: A New York–Budapest metró
Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeménye
Földes Jolán: A halászó macska uccája
Andrássi György: Polgárháború
Déry Tibor: Niki
Bartis Attila: A nyugalom
József Attila: József Attila összes versei
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Tormay Cécile: A régi ház
Babits Mihály: Babits Mihály összegyűjtött versei
Szabó Magda: Katalin utca
Esterházy Péter: Semmi művészet
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Bram Stoker: Drakula
Jókai Mór: Az arany ember
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Kós Károly: Varjunemzetség
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet
Csukás István: Nyár a szigeten
Charlotte Worgitzky: Meg nem született gyermekeim
Alekszandr Szergejevics Puskin: A bahcsiszeráji szökőkút
Jókai Mór: Az utolsó budai basa
Szerb Antal: Budapesti kalauz
Fáy András: A Bélteky-ház
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Garaczi László: Pompásan buszozunk!
Konrad Lorenz: Ember és kutya
Bächer Iván: Zónázó
Gergely Márta: Iskolatársak
Jules Verne: A dunai hajós
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Esterházy Péter: Termelési-regény
Kőrösi Zoltán: Budapest, nőváros
Makkai Sándor: Magyarok csillaga
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Magyar költők – 20. század I–III.
Spiró György: Feleségverseny
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Kiss Tibor: Ventilátor blues
Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből
Vaszary Gábor: Ő
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Iványi Ödön: A püspök atyafisága
Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc
Pablo Neruda: Válogatott versek
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Makoldi Mihályné: Szülőföldünk, Budapest
Révay József: Séták a római Magyarországon
Krúdy Gyula: Nagy kópé
Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában
Petőfi Sándor: Útirajzok
Toldy László: Árpád – A magyarok letelepedése
E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Kormos István: Mesék Vackorról
Esterházy Péter – Szebeni András: A vajszínű árnyalat
Gyurkó László: Családi regény
Jókai Mór: A barátfalvi lévita
Berkesi András: Siratófal
Finta József: Három város
József Attila: A Dunánál
Bács Gyula: Jugoszlávia
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Benedek István: Beszélgetés ideges emberekről
John Lukacs: Budapest, 1900
Csoóri Sándor: A világ emlékművei
Moldova György: Az utolsó töltény 3.
Elek Ignác: Szagok könyve
Sütő András: Hargitai vadászkalandok
Rubin Szilárd: Földobott kő
Móricz Zsigmond: Rab oroszlán / Betyár / Míg új a szerelem / Életem regénye / Árvácska
Karczag György: Zúgó nyilak
Konrád György: Zsidókról
Schmidt Egon – Kalotás Zsolt: Hétköznapok a természetben
Lábass Endre: Szárnyasajtók
Tim O'Brien: A katona legszebb álma
Claudio Magris: Duna
Herta Müller: Szívjószág
N. Varga György: Viccmagazin
Földes Péter: Mókuli
Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1971
Kölcsey Ferenc: Kölcsey Ferenc összes költeményei / Nemzeti hagyományok / Parainesis
Kelecsényi László: A múlt lépcsői
Moldova György: A tékozló koldus
Kósa Csaba: Liliom, sas, kereszt
Oláh Zsuzsa: Biológia I.
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Vas István: Válogatott versek
Dugonics András: Cserei
Bora Gyula – Nemerkényi Antal: Magyarország földrajza a középiskolák számára
Nyíri János: Madárország
Igali Svetozár: Budapesttől Belgrádig veloczipéden
Magyarnak lenni
Bram Stoker – Tania Zamorsky: Drakula
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól
Erdős Virág: Ezt is el
Lackfi János: Milyenek MÉG a magyarok?
Madas Edit (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – középkor
Pataki József: Tolna megyei kalauz
Erlend Loe: Fvonk
Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Kossuth Lajos: Kossuth Lajos válogatott munkái
Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty
Berze Nagy János (szerk.): Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből
Péntek Orsolya: Az Andalúz lányai
Bíró Szabolcs: Liliom és vér
Fábián Janka: A Gellért-hegy titka
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Háy János: Hozott lélek
Horváth László Imre: A hajó, ami nőket szállított
Papp Dóra: Tükörlelkek
Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok
Edward Rutherfurd: Párizs
Rácz-Stefán Tibor: Túl szép
Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Bíró Szabolcs: Az utolsó tartományúrig
Clara Bensen: Poggyász nélkül
Tomsics Emőke: Budapest Atlantisza
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Bartos Erika: Budapest rajzban
Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik
Lakatos Levente: A pillangók ébredése
Csikász Lajos: Vörös-kék lobogók
Csendes Nóra: Zápor utca
Török Dalma (szerk.): A valóság valószínűtlen lett
Molnár T. Eszter: A számozottak
Péter Korniss: Szentendre
Fekete Judit: Az őrület határán
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Konrád György: Falevelek szélben
Dan Brown: Eredet
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás
Mathias Énard: Iránytű
Sárfalvi Béla – Tóth Aurél: Földrajz I. osztály
Szép Zsolt: Kárpát Walzer
Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi?
Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint
Benkő László: Isten választottja
Sebők Zsigmond: Bajcsányi de Eadem és egyéb elbeszélések
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom
Szolovics Krisztián: Krampusz cica meséi
Kodaj Bálint: Blues szól a másodikon
T. Konda Szilvia: A szinasztria
Kiss József: Kiss József háborús versei
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Benyó Judit: Az éjszaka mágusa
Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen
Bauer Barbara: A fényfestő
Karen Swan: Titok Párizsban
Vámos Miklós: Dunapest
Szálinger Balázs: Al-dunai álom
Eperjessy Géza: Történelem a dolgozók középiskolái számára II.
Horváth Júlia Borbála: Dunai história
Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!
Holakovszky László: Herminateleptől Halásztelekig
Végel László: Peremvidéki palackposta
Győrffy Ákos: A távolodásban
László Lajos: Könyörgés a hontalanokért
Bartha Ákos: Véres város
Fábián Janka: Árvízi napló
Szabó T. Anna: Vagyok
Alan Rickman: Madly, Deeply
Kürti László: Apajegyek
Holló Szilvia Andrea – Zsigmond Gábor: Vízen és szárazon
Visky András: Kitelepítés
Berényi Anna: Petőfi
Kerstin Gier: Nefelejcs
Miklya Luzsányi Mónika: Mohács özvegye

Idézetek

Nikóka13 P>!

A Széchenyi Lánchíd – Budapest egyik hídja a nyolc közül – háromszázhetvenöt méter hosszan ível át a Duna felett. A Kelet és Nyugat kapcsolatát megtestesítő mérnöki művet a világ egyik legszebb hídjának tartják.

176. oldal, 31. fejezet (GABO, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Duna · Széchenyi lánchíd
Boglárka_Madar>!

A legtöbb magyar olvasó Jókai regényében találkozott a Vaskapuval. Az arany emberben szereplő Senki szigete ihletője sokak szerint az Ada Kaleh (bár vannak esélyesebbek, az Ada Kaleh például nem volt se lakatlan, se elfelejtett). A sziklaszorosokat megörökítő Jókai nem járt az Al-Dunán. Viszont volt egy természettudós jóbarátja, Frivaldszky Imre, akiről a Wikipédia azt írja, hogy többek között „csigákkal is szép eredményeket ért el”, és ő készítette fel a mestert. Az 1962-ben a helyszínen forgatott film stábja még látta a régi várost, illetve az elsüllyedt szigetet is. Na jó, nem egyértelmű, hogy Jókai nem járt itt, olvastam erről igent is, nemet is. De az igenes verzió is úgy szól, hogy időskorában, bőven a regény megírása után járt Orsován, megnézte a Kazán-szorosokat, és kijelentette: ha a munka megkezdése előtt látta volna ezt a helyet, nem tudta volna ilyen jól megírni.

28.-29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Duna · Jókai Mór · Vaskapu
ppeva P>!

Februárius. Csikorgó hideg. Vastag jéggel fedett folyó, szekérrel is átkel azon most akárki.
A jégen át lovascsapat tart Esztergomnak. A büszke erőd ott magaslik a Duna felett. Királyváros, érseki székhely, kalmárparadicsom.

22. oldal, Második fejezet - A kiátkozott király városában (Lazi, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: Duna · Esztergom
Nazanszkij >!

MAKSZIM GORKIJ: MARKO LEGENDÁJA

Élt egy csoda szép vizitündér,
rejtőzve a parti füzesben.
Fürdött a hüs árnyu Dunában,
s hálóba akadt az ügyetlen.
Láttán elijedt a halásznép,
csak Marko legény nem ijedt meg.
Karjába ölelte a tündért,
csókolta, susogta: „Szeretlek!”
A lány, keblére simulva,
hajlott, mint zsenge füz ága,
csak nézte igézve Markót,
s csendült különös kacagása.
Csókolta-becézte legényét,
de eljött lassan az este –
eltűnt a homályban a tündér,
és Marko búsongva kereste.
Kereste napestig a parton,
kereste a mély folyamágyban,
és jajszava szállt: „Hol a tündér?”
És szólt a folyó: „Sose láttam!”
„Hazudsz!” – zokogott fel Marko –
„Te rejtegeted, hogy ölelhesd!”
S már ugrott esztelenül, hogy
meglelje a mélyben a kedvest.
Majd hajdan, a szép vizitündér
fürdőzni lejár a folyóra.
Marko nyugoszik vízi sírban…
De él hire, hallani róla.
Ti jeltelen éltek e földön,
mint szürke homályban a féreg,
nem szól mese tetteitekről
és nem zeng rólatok ének.

Rab Zsuzsa fordítása

55–56. oldal, Második kötet (Európa, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: Duna
petamas>!

    Az Erdélybe vezető út során Jonathan meglátogatta Bécset, sétát tett Budapest utcáin, átgyalogolt a szépséges hidakon a Duna felett, és Klausenburghban a Hotel Royale-ban vacsorára megkóstolta a vidék jellegzetességét, a pompás paprikás csirkét. Jóllehet az ágya kényelmes volt, mégis igen különös álmai voltak az éjszaka. „Biztosan a paprika az oka”, gondolta.
    Miután reggelire ismét evett némi paprikát, ezúttal kukoricakásájában, Jonathan újra vonatra szállt, hogy folytassa útját kelet felé.

5-6. oldal, 1. fejezet - Jonathan útra kel (Alexandra, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Bécs · Budapest · Duna · Erdély
10 hozzászólás
Nazanszkij >!

VARJAK, VEREBEK…

Varjak a Vérmezőn, galambok a
Mátyás-tornyon, sirályok a Dunán
és mindenütt verebek, verebek!
Hány észre nem vett, titkos szárnycsapás
rebben a házak közt, hogy szinte már
feszül a város, s a kő is remeg…

Ki figyel rátok, varjak, verebek,
kis senkik, tollas polgártársaink,
s figyeltek-e egymásra, madarak?
Talán úgy éltek ti is mint külön
közösség, megvetve ki köztetek
lakik, az embert, így puskátalan.

Bús óriás kőkalitkáiban
lakik ő, hol a hideg ormokon
lesnek az éhes macskák körmei.
S tán a valódi úr a macska. De
az embernél a ló is valakibb
ki az utcán szíjjait csörteti.

A ló, ki egyre ritkább lesz ma már;
pedig az ő nyomán él a szorult
veréb és napról napra éhezőbb.
Rossz világ jár a madarakra is –
elgondolom, míg várok csöndesen:
autóbuszt várok a Vérmezőn

Itt csupasz a föld, őszről fü maradt;
gőzölg a rét mint a lovak fara;
a hó piszkos köntöse szakadoz.
Mint szegényruha, szakadoz a hó,
s mint mérges gáz, lassan leszáll a köd…
Áradj, jó gáz, szegénység, fulladozz!

Szűk lett a föld és elapadt az ég!
Varjak, sirály, galambok, verebek,
röpülni tudtok, de hát hova még?
Röpülni tudtok, titkos szárnycsapás
száz és száz, fojtva a házak között;
feszül a város és dobog a rét…

1932. márc. 12

630–631. oldal, Zsengék, kötetbe nem sorolt és hátrahagyott versek (Osiris, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: Duna · Vérmező
Pixelhiba>!

Balra van ma Pest,
jobbra meg a Buda,
ágyékába csúszik be,
ha olajos a Duna.
Én meg itt egy ladikon
integetek néked,
alattam a penészhold
sárba ragadt bélyeg

Integető, 37. oldal, Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006

Kapcsolódó szócikkek: Duna
Frank_Waters I>!

Te vagy az a szerelem, akinek jönni kellett, hogy a járókelők a kedvesebb arcukat mutasság felém az utcán, hogy muzsikásabb legyen a hozzám szólók hangja, hogy megint érezzem az ifjúkori Duna nyári illatát, lássam a háztetők színeit, halljam a kocsikerekek víg pörgését, az Andrássy út távolát, a nők fehér harisnyáját, a férfiak lovagiasságát, az élet gyengédségét…

Ötödik fejezet - Égi lény a Borz utcában

Kapcsolódó szócikkek: Duna · férfiak · nők · szerelem
Nocharity>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A szabó megfogta a szép barna kabátot, és arra gondolt, amit az orvos mondott. Gondoskodni kell arról, amiről ilyenkor gondoskodni szokás. Hát jó, nekiül azonnal a munkának. Ki tudja, mire kell az a pénz, amit majd ezért a barna kabátért kap? Talán az asztaloshoz vándorol ez a néhány forint, ahhoz az asztaloshoz, aki a kis koporsókat csinálja. És Csetneky úr büszkén fog feszíteni a Duna-parti korzón az új ruhájában.

158. oldal, IX. fejezet (Móra, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: Duna · kabát · koporsó · munka · orvos · pénz
latinta P>!

128. […]
El kell hagynom az országot, hogy elfogadható legyen a távolmaradásom. A képviselők precízek ezen a téren. És hazudni sem hazudhatok, korábban még meg lehetett úszni az ilyesmit, de ma már olyan rámenősek az újságírók, és csak a leleplezések és a bagatell ügyekben való vájkálás élteti őket. Így ráállíttattam az egyik ifjú kollégámat az ügyre, tulajdonképpen egy rendkívül tehetséges fiatalember, talán nem annyira szimpatikus, de mindenesetre sikerült neki előásnia egy kormányfőknek szóló nemzetközi találkozót, amit Budapesten rendeznek holnap-holnapután. Minden bizonnyal lemondtam a részvételt néhány héttel ezelőtt, de most mégiscsak elfogadom a meghívást. Azt mondom, hogy meggondoltam magam, és a találkozó olyan fontos, hogy szükségesnek tartottam módosítani az időbeosztásomat, hogy el tudjak menni rá. Most aztán, gondolom, teljes gőzzel hajtanak az ottani követségünkön, haha, erre aztán igazán nem számítottak. Az egyik beszédíróm már dolgozik is a felszólalásomon, amit ott lent kell elmondanom. Csak egy egészen rövid hozzászólás lesz a növekvő nacionalizmusról Európában, és hogy erre figyelnünk kell, meg hasonlók, a szokásos szöveg. De arra gondoltam, nem lenne-e kedved velem jönni, Fvonk, ezért telefonálok. Holnap korán reggel indulok, és még vannak üres helyek a gépen, épp most ellenőriztem. Az utat nem tudom kifizetni helyetted, de egészen biztosan fel tudlak csempészni a szállodai szobámba, ahol megihatnánk néhány sört, és jól éreznénk magunkat, mit szólsz hozzá?
    Nem is tudom, feleli Fvonk, olyan hirtelen jött.
    Na, gyerünk, biztatja Jens, végül is Budapestről beszélünk! Nem akármilyen város, egy nagyszerű hely, benne van az útikönyvben, és a Duna szeli át, a Duna folyó, a folyók folyója, ami Belgrádon is keresztülfolyik, gyermekkorom városán, bizonyos mértékben, és így a gyermekkorom folyója is, az egyetlen folyó, ami esetenként hiányzik. Ha láthatnám a Dunát a nappali ablakából, az aztán nem lenne semmi. Képzeld csak el! De természetesen ez csak egy álom, fantázia, nem teszek érte semmit, hisz akkor évekig háborúznunk kellene, és a hadseregünk nem készült fel erre, és nem is vagyunk elegen, habár elég sok pénzhez hozzájuthatunk, hát igen, de ezzel együtt ez a terv mégsem reális, de az, hogy oda leutazzunk, és kicsit nézzük a folyót, szerencsére nem megvalósíthatatlan. És egy egészen másféle fürdőkultúrával rendelkeznek ott lenn, olvastam az útikönyvben, fürödni fogunk, barátom, meleg forrásokban, hohó, képzeld csak el.

133-134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Belgrád · Budapest · Duna
5 hozzászólás