Duna helyszín

Ekkor ért oda Eta néni. Akinek egyébként a férje ejtőernyősként szolgált, és az egyik augusztus 20-i ünnepségen a Dunába kellett ugrania – valamiért a magyar nép szereti, ha hős fiai az alkotmány ünnepén, amelyet Szent István tiszteletére tartunk, kit óvatosan I. Istvánnak mondunk, de mindenki tudja, hogy szent, a Dunába ugrással szereznek neki, a népnek örömet – de eltévesztette az ugrást vagy túlságosan fortélyosnak mutatkozott az északkeleti szél, mindenesetre a Parlament kupolájára zuttyant, egyenest a hatalmas vörös csillagba. Beleállt a seggébe a vörös csillag

55. oldal

Először láthattam Budapestet. Csodálatosan szép város, különösen karácsonykor: az utcák feldíszítve, ünnepi ruhában öltöztetve. Egy nagy fehér hídon mentünk át, alatta egy hatalmas folyó látszott, a Duna.

10. oldal

A királyválasztás időpontja augusztus 20-a legyen, színhelye pedig a Duna jege.

206. oldal

A téli víztükör fémes, néma csendje, a madarak hiánya, a létezés néma, matt magánya, egy másik ország vágya. Alkonyat.

97. oldal, Menet közben el lehet felejteni a közállapotokat

Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.

(első mondat)

…és soha nem kávéztunk a másik nélkül. Tökéletes pár voltunk, a világ legtökéletesebb párja. Egy fülledt augusztusi délután a Duna-parton sétáltunk, kart karba fonva, boldogan. Verseket sikoltoztak a fiatal sirályok, és dinnyehéjak, csobbanások. Kék volt az ég, ártatlan. Nem készül az ember, csak tudja, hogy egyszer úgyis ránk köszön a pillanat. Mert egyszer csak megálltam a homlokom dörzsölgetve. És az égre mutattam.
– Emma, kedvesem, azt hiszem, föltaláltam az augusztusi hóhullást!
S valóban, néhány perc múlva pelyhezni, hullni kezdett a hó, és Emma Mimózia elengedte a kezemet, és boldogan beleindult a hóesésbe, ment bele a havazásba, igen, Emma Mimózia eltűnt az augusztusi hóhullásban.

Milyen gyár, mondd csak, miféle kombinát? (50.o.)

– Szépen tudsz írni, szebben, mint pap bácsi. Hol tanultad?
– Az iskolában Fehérvárt.
– Fehérvár? Vár az?
– Város. Mint Kolozsvár.
– Olyan nagy? Vannak ott is nagy házak?
– Vannak. És van ott vár is, ebbe őnagysága lakik.
– Ki az: őnagysága?
– A fejedelem, Bethlen Gábor úr.
– Tudom már! Pap bácsi mesélt arról. Láttad-é te azt a fejedelmet szemtől-szembe?
– Sokszor. Ott laktunk a várban két esztendeig. Aztán láttam Fogarason, Görgényben, Hunyadon. Vadászáskor és egyébkor is.
– Olyan sokfelé laktál?
– Ó, többfelé is. Jártam idegen országokon is. Havasalföldén is és láttam a Dunát is.
– Mi az?
– Az egy víz. Folyóvíz, de roppant nagy. Gályák is járnak rajta.
– Mi az a gálya?
– Az olyan, olyan, mint… Megállj, csinálok egyet papirosból. Meglátod. Csakhogy, aki a Duna vizén jár, az nagy. Nagyobb, mint ez a ház. És úszik a víz tetején, mint a réce, aztán emberek vannak rajta. Sokan…
– Mesélj, Gáspár, mesélj…

21. oldal (Erdélyi Szépmíves Céh, 1934)

– Vagyon egy főváros, melynek neve Buda, Buda mellett egy víz, melynek neve Duna, a Dunában egy hal, melynek neve harcsa; – vicispányunk, vicispánynénk az Úristen tartsa!

42. oldal, A disznótoros ebéd (Akadémiai, 1969)

A Lánchidat valószínűleg mind a négy évszakban építették, de azért mégis főképp téli híd. Téli és esti, fekete a jellegzetes színe, meg az a csokoládé-barna, ami a nagyvárosi aszfalt, ha vizes. És azért is téli híd, mert az elődje nem volt téli híd. Azelőtt hajóhíd kötötte össze Pestet Budával, azon sétált Virág Benedek, a szent öreg, lelkes társaival. Télen a hajóhidat szétszedték. De akkoriban a Duna még gyakran befagyott és az emberek átkorcsolyáztak Budára. Ha nem fagyott be, csak zajlott, egészen Bécsig kellett felkerülni annak, aki, mondjuk, a Krisztina-téren akart vacsorázni. Valószínűleg.