Dudley Dursley személy
Külseje: „ (…) neki is széles, vörös arca, kurta nyaka és apró, vizeskék szeme volt. Kövér fejét göndör, szőke tincsek borították.”
Idézetek
Ekkor megütötte fülüket a levélrés fedelének csattanása. A küldemények halkan puffantak a lábtörlőn.
– Menj, hozd ide a postát, Dudley – szólt ki Vernon bácsi az újság mögül.
– Majd Harry idehozza.
– Menj ki a postáért, Harry!
– Majd Dudley kimegy érte.
– Bökd meg a Smelting-pálcáddal, Dudley.
Harry kitért a Smelting-pálca elől, és elindult a postáért.
37. oldal
– Éjjel nem vagy ilyen nagy legény – vágott vissza Dudley.
– Most is éjjel van, Dudlicsek. Tudod, úgy hívjuk azt, amikor ilyen sötét minden…
19. oldal, Első fejezet - A dementált Dudley (Animus, 2003)
Jó lesz, ha még egyszer átismételjük a menetrendet – folytatta a bácsi. Nyolc órára mindenki elfoglalja a helyét. Petúnia, te hol leszel?
– A fogadószobában – felelte engedelmesen a néni. – Felkészülök szivélyes fogadásukra.
– Úgy van. Dudley?
– Én nyitok nekik ajtót. – Dudley mesterkélt vigyort erőltetett az arcára. – Szabad a kabátjukat, Mr és Mrs Malter?
– Imádni fogják őt! – Lelkendezett Petúnia néni.
– Kitűnő, Dudley – dicsérte meg fiát a bácsi, majd Harryhez fordult. És te?
– Én ülök a szobámban, csöndben maradok, és úgy teszek, mintha nem is léteznék – mondta fel a szerepét Harry.
– Pontosan – bólogatott Vernon bácsi kaján vigyorral. – Én bevezetem őket a fogadószobába, bemutatlak téged, Petúnia, és itallal kínálom őket. Aztán nyolc óra tizenöt perckor…
– Bejelentem, hogy tálalva van – vágta rá Petúnia néni.
– Te pedig, Dudley, azt mondod, hogy…
– Átkísérhetem az étkezőbe, Mrs Mallter?
Dudley hájas karját egy láthatatlan nő felé nyújtotta.
– Tökéletes kis úriember! – szipogott meghatottan az anyja.
– És te, kölyök?
– Én ülök a szobámban, csöndben maradok, és úgy teszek, mintha nem is léteznék – ismételte kelletlenül Harry.
– Ahogy mondod…Vacsora közben találó bókokkal járunk a vendégek kedvében. Ötletek, Petúnia?
– „Vernon mesélte, hogy ön igen kitűnően golfozik, Mr Mallter… Muszáj elárulnia, hogy hol vette ezt a csodás ruhát, Mrs Mallter!”
– Remek. Dudley?
Ilyesmire gondoltam: „ Az iskolában fogalmazást kellett írnunk a példaképünkről. Én önről írtam, Mr Mallter.”
Ez már nemcsak Petúnia néninek, de Harrynek is sok volt. A néni könnyekbe tört ki, és magához ölelte fiacskáját, Harry pedig lebukott az asztal alá, és fuldoklott az elfojtott nevetéstől.
– És te, Harry?
Harry arcizmaival viaskodva felegyenesedett.
– Én ülök a szobámban, csöndben maradok, és úgy teszek, mintha nem is léteznék.
11. oldal, 1. fejezet - A legrosszabb születésnap (Animus, 2002)
Vernon bácsi végignézett térdnadrágos csemetéjén, és kijelentette, hogy életében soha semmire nem volt még ilyen büszke. Petunia néni könnyekben tört ki, és azt mondta, el se tudja hinni, hogy ez a fess fiatalember az ő kis Dudlimudlija. Harry nem mert megszólalni, mert úgy érezte, egy-két bordája máris megrepedt az elfojtott nevetéstől.
36. oldal, 3. fejezet - A senkitől jött levelek (Animus, 2005)
Vernon bácsi végignézett térdnadrágos csemetéjén, és kijelentette, hogy életében soha semmire nem volt még ilyen büszke. Petunia néni könnyekben tört ki, és azt mondta, el se tudja hinni, hogy ez a fess fiatalember az ő kis Dudlimudlija. Harry nem mert megszólalni, mert úgy érezte, egy-két bordája máris megrepedt az elfojtott nevetéstől.
36. oldal, 3. fejezet - A senkitől jött levelek (Animus, 2005)
Egész nap étlen-szomjan rótták a kilométereket. Alkonyattájt Dudley már üvöltött, mint a fába szorult féreg. Soha életében nem volt még ilyen borzalmas napja. Éhes volt, lemaradt öt tévéműsorról, és már időtlen idők óta nem robbantott fel egyetlen marslakót sem a számítógépén.
44. oldal
