Dudley Dursley személy
Külseje: „ (…) neki is széles, vörös arca, kurta nyaka és apró, vizeskék szeme volt. Kövér fejét göndör, szőke tincsek borították.”
Idézetek
Piers, Dennis, Malcolm és Gordon mind kövérek és buták voltak, ám mivel Dudley kövérebb és butább volt mindannyiuknál, őt nevezték ki vezérnek.
35. oldal, A senkitől jött levelek (Animus, 2001)
– Elfelejtetted a varázsszót – felelte morcosan Harry.
A rövid kis mondat fantasztikus hatással volt a család többi tagjára: Dudley levegő után kapott, és földrengésszerű robajjal leesett a székről, Mrs Dursley felsikoltott, s szája elé kapta a kezét, Mr Dursley pedig lüktető halántékkal felpattant a helyéről. – A „légy szíves”-re gondoltam – sietett a magyarázattal Harry. – Nem úgy értettem… – MIT MONDTAM NEKED!? – A nagybácsi egész nyálzivatarral adott nyomatékot mennydörgő szavainak. – MEGTILTOTTAM, HOGY KIEJTSD A SZÁDON AZT AZ OCSMÁNY SZÓT EBBEN A HÁZBAN!!
– De hát…
– HOGY MERÉSZELED MEGFENYEGETNI DUDLEYT!? – üvöltött tovább Vernon bácsi, öklével az asztalt csapkodva.
– Én csak…
– SZÁZSZOR MEGMONDTAM NEKED: NEM TŰRÖM, HOGY AZ ÉN HÁZAMBAN A PERVERZIÓDRÓL BESZÉLJ!
8. oldal, Első fejezet - A legrosszabb születésnap
Dudley szelíden kiszabadította magát anyja öleléséből, és megindult Harry felé, aki ezt látva önkéntelen késztetést érzett, hogy varázslattal fenyegesse unokatestvérét. Dudley azonban megállt előtte, és felé nyújtotta rózsaszínű lapátkezét.
– Nem semmi – szólt ámulattal Harry, miközben Petunia néni újfent felzokogott. – Azok a dementorok kiporszívózták belőled a régi Dudleyt?
– Nem t’om – dünnyögte a fiú. – Szia, Harry, majd találkozunk.
– Aha… – Harry megszorította unokatestvére kezét. – Biztos. Vigyázz magadra, Nagy D.
40-41. oldal, Harmadik fejezet - Dursleyék döntenek (Animus, 2008)
– Remélem, hogy…öhm..kellemesen telik majd a vakációd – szólt Hermione, és bizonytalanul nézett Vernon bácsi után. Fel sem tudta fogni, hogy lehet valaki ilyen goromba pokróc.
– Oh, biztos vagyok benne – felelte Harry, és széles vigyor terült el az arcán. – Ők nem tudják, hogy itthon nem szabad varázsolnunk. Az idei nyár Dudleyval roppant szórakoztató lesz…
286. oldal, A kétarcú ember (Animus, 2001)
– Ő provokálta ki! – fortyant fel Dudley.
– Tényleg?
– Szemtelen volt.
– Igen? Azt mondta, hogy olyan vagy, mint egy disznó, ami megtanult a hátsó lábán járni? Ez nem szemtelenség, Dud, ez a szomorú igazság.
18. oldal, A dementált Dudley (Animus, 2003)
Tizennégy év összes gyűlölete ott lángolt a vérében. Meg akarta átkozni Dudleyt, de olyan csúnyán, hogy ronda bogár képében döcögjön haza, süketen, némán, a csápjait lengetve…
19-20. oldal, A dementált Dudley (Animus, 2003)
Úgy döntött, mégiscsak jobb a Roxfortban farkasszemet nézni egy sárkánnyal, mint a Privet Drive-on Dudleyval – s ez a gondolat megnyugtatta egy kicsit.
323. oldal
A pokróccsomó mélyén Harry Potter a másik oldalára fordult. Apró kezével megmarkolta a róla eligazítást adó levelet, és békésen aludt tovább. Nem is sejtette, hogy ő különleges, híres ember, hogy más, mint a többiek. Arra sem számított, hogy néhány óra múlva Dursleyné sikoltására riad majd fel, mikor az asszony a tejesüvegekkel a kezében kinyitja az ajtót; fogalma sem volt róla, hogy unokabátyja, Dudley hosszú hetekig folyton szurkálni és csipkedni fogja… és persze azt sem tudhatta, hogy azokban a percekben titkos összejövetelek résztvevői szerte az országban magasra emelik a poharukat, és fojtott hangon így szólnak: „Harry Potterre – a kisfiúra, aki túlélte!”
21. oldal, 1. fejezet - A kis túlélő (Animus, 1999)