!

Dubhe személy

Licia Troisi: Gyilkosok szektája
Licia Troisi: A két harcosnő
Licia Troisi: Az új birodalom

Idézetek

>!
Julian

Dubhe nem tudta pontosan, mit is gondoljon a fiúról. Furcsa módon zavarba jött tőle. Lonerin olyan dolgokat tett meg érte, amiket senki, és ráadásul úgy, hogy nem is ismerte. Hánykolódott a feltétel nélküli hála és saját hitetlensége között, hiszen túlságosan megszokta, hogy egyedül kell boldogulnia. Csodálatos érzés volt, hogy valaki az életét is kockáztatja érte…

472. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Lonerin
>!
Julian

A Mester nézi, hogy a lány szinte meghatottan figyeli az eget, amely már visszavonhatatlanul az éji sötétbe burkolódzik.
– Ugye láttad a zöld fénysugarat?
Dubhe összerezzen.
– Akkor nem csak képzelődtem?
A Mester megrázza a fejét.
– Nem. Azt mondják, csak a gyerekek láthatják, mert őket még nem fertőzték meg a világ ocsmányságai. Azt mondják, hogy a nap viszi a Koboldok utolsó üzenetét azoknak, akik még tiszták, még nem mocskolta be vér a kezüket.

235-236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Sarnek (Mester)
>!
Krenai

Vannak bűnök, amelyek alól nincs feloldozás.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe
>!
Krenai

Pontosan tudta, hogy a múltat nem törölheti ki az emlékezetéből, legfeljebb felülemelkedhet rajta. Nincs végleges győzelem.

446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe
>!
vgabi SP

– Szarvaskecske, mit szólsz hozzá?
Dubhe megütődött.
– Hogyan?
– Ennek a fajnak a neve.
– Egyszarvúkecske? – ajánlotta a lány félénken.
– Igen, mégiscsak a szarva a legfontosabb, nem? De elfeledkeztünk a karmairól.
– Egyszarvú macskakecske.

106. oldal - Első rész: 6. Eső (Könyvmolyképző, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Lonerin
>!
vgabi SP

Ido szívott egyet a pipájából.
– Az emberek nem élnek annyit, mint én. Túléltem csatákat és háborúkat, de túléltem valamennyi barátomat is, és a végén egy kukkot sem értek az emberekből.
Dubhe elnézett a messzeségbe.
– Nem tudom, igaza van-e. Végül is mindannyiunknak megvan a saját utunk.
– És a te utad, hogy Égvilágért harcolj.
– Nem azért megyek, hogy harcoljak. Azért indulok el, hogy mentsem a bőrömet.
– Azt mondod?
Ido megint pöfékelt egyet.
– Én annyiszor változtattam utat, hogy el sem hinnéd… és mentem a sorsom ellen, úgy is, egész életemben.

494. oldal - Epilógus (Könyvmolyképző, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Ido
Hirdetés
>!
Ballyhara

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mostantól fogva a szörnyeteg benned lapul, készen arra, hogy bármikor előbújjon. Most még nem elég erős, még nem uralkodik rajtad, de a lelked egyik zugában lesben áll, hogy felfaljon. Akkor tör elő, amikor legkevésbé várod, és egyre erősebb lesz. Ölni és vérengzeni késztet. A gyilkolás mind féktelenebb, kegyetlenebb, a vérszomjad mind olthatatlanabb lesz. Végül a szörnyeteg teljesen bekebelez.
Dubhe becsukta a szemét, megkísérelt uralkodni páni félelmén, ami tetőtől talpig megbénította.
– Meg tudod állítani?
Magara megrázta a fejét.
– A pecsétet csak az tudja feltörni, aki megalkotta.
A gyerek. Biztosan ő volt.
– És ha már meghalt?
– Akkor semmi remény.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · Magara
>!
NenaK

Rossz pillanataiban a sötétség befogadta és átölelte, a valósághoz kötötte és megvigasztalta őt. Másrészről a magány és a sötétség torzít, és elmosódnak a kontúrok. A sötétség megvéd, de hazudik.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · magány · sötétség
>!
NenaK

Menj innen, különben olyat teszel, amit nem akarsz. Itt az alkalom, hogy dönts a sorsodról – mondogatta magában. Tenni azonban nem tett semmit.

346. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe · sors
>!
Katara_Phoenix P

Az árnyék csak egy árnyék maradt, mint számtalan alkalommal az elmúlt két év során.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dubhe