druida személy
A druidák a kelta vallás papi rendjét alkották az ókorban az Alpoktól északra és a Brit-szigeteken élő kelta társadalmakban, amíg a vallást ki nem szorította a Római Birodalom hite, illetve a kereszténység. A druida szertartások a gallok kultúrájának is részét képezték. A druidák egyszerre voltak papok, döntőbírók, gyógyítók és tudósok.
Idézetek
A druidák szent fája a tölgy volt, a teuton papoké a kőris. Úgy hitték, hogy a lapos földet a hatalmas kőrisfa, a Yaggdraszil támogatja. […] A kőris mellett más fáknak és bokroknak is tulajdonította különleges erőket, és ezek némi jelentésváltozással a mai napig fennmaradtak. A bodza (tündérek sírja), a galagonya és a boróka mind szent volt, a természetfeletti erők számára fenntartva.
83-84. oldal
Ruth Edna Kelly: Halloween Mindenszentek könyve
A druida név a kelta druidh-ból eredeztethető, aminek a jelentése a bölcs és a görög drus – tölgy – szóhoz kapcsolható.
A tölgy szent volt a számukra, szimbóluma a mindenható istennek, akitől úgy függött az életük, mint a fán a növekvő fagyöngyé. Szertartásaikat is tölgyfaligetekben tartották.
10. oldal
Ruth Edna Kelly: Halloween Mindenszentek könyve
A vidéki jósnők egy tőről fakadnak a druidákkal. És a druida, ha bögöly szívja a vérét, még jó étvágyat is kíván neki.
192. oldal
A druidák általában nem mennek háborúba, és nem fizetnek adót; honfitársaiktól eltérően, fel vannak mentve a katonáskodás és egyéb kötelezettségek alól. A nagy kiváltságok csábítására sokan önként szegődnek el a druidákhoz tanítványnak, másokat szüleik és rokonaik küldenek hozzájuk. Állítólag tekintélyes számú verset kell megtanulniuk kívülről, s ezért jó néhányan húsz éven keresztül folytatják tanulmányaikat. A tananyag írásba foglalását bűnnek tekintik, míg minden más dologban, például a magán- és közszámadásoknál a görög nyelvet alkalmazzák. Ezt a szokást szerintem két okból honosították meg: nem akarták, hogy tanításuk a nép között is elterjedjen, s hogy a tanulók írott szövegek birtokában elhanyagolják emlékezőtehetségüket; mert csaknem általános jelenség, hogy az írásra hagyatkozásnak tanulásnál az emlékezet és a szorgalom látja kárát. Tanításuk fő tétele az, hogy a lélek nem pusztul el, hanem a halál után egyik emberből a másikba költözik, s ez a tanítás – hittel vallják – a bátorság leghatásosabb serkentője: megszünteti a halálfélelmet.
138-139. oldal, Feljegyzések a gall háborúról, Hatodik könyv (Magyar Helikon, 1974)
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései A gall háborúról / A polgárháborúról
Guinevere. Azon az estén, ott állva a harcosok, kereskedők, a Hölgy és Britannia leghíresebb druidájának társaságában, rádöbbentem, hogy szerelmes vagyok Guinevere-be. Még nem töltöttem be a tizenegyet.
Giles Kristian: Lancelot 93% Lovagregény a becsületről és a szerelemről
Bizonyítékok igazolják, hogy egyes druidák királyokként uralkodtak. Az i. sz. I. században az Ailill Aulomon nevű druida például Munster királya volt, és arról is szólnak írások, hogy Thule szigetét három druida király kormányozta. A Thule elnevezés rendszerint Izlandra vonatkozott, és ez magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a vikingek megjelenése előtt Izland druidák által kormányozott királyság volt. A sziget hivatalos történelme megállapítja, hogy az i. sz. 847-ben a szigetre érkező első norvég telepesek találtak és el is üldöztek néhány ír remetét, akik a Feröer-szigeteken keresztül kerültek Izlandra. Az izlandiak közelmúltban elvégzett vércsoportvizsgálata azt mutatta ki, hogy ebben a tekintetben közelebb állnak az írekhez, mint a skandinávokhoz. A felfedezés fényében pedig egyetérthetünk azokkal a történészekkel, akik szerint e szigetet valójában már jóval a vikingek előtt a kelták gyarmatosították. A fenti emléletet az is alátámasztja, hogy az északi pogány kozmológiáról információval szolgáló egyetlen fennmaradt kérirat, az Edda, nem Skandináviában, hanem Izlandon született. Az Edda roppantul hasonlít a kor ír kézirataihoz, így tehát csábító a feltételezés, hogy a vikingek kozmológiáját ír druidák, illetve leszármazottaik formálták.
110. oldal
Úgy érezte, mintha a sziget ősi istenei maguk is visszavonulásra készülnének. Végéhez közeledik vajon a világ? Vagy az istenek is meghalnak, töprengett a druida, akárcsak az emberek, lehullanak, akárcsak az őszi falevelek?
56. oldal, 1. fejezet - A folyó
Edward Rutherfurd: London 88% Az ezerarcú, nyüzsgő város
Ahogy az élet a legtöbb ember számára olybá tűnik, mint egy hosszú nap a születés napkelte és a halál napnyugta között, az ő szemében ez másmilyennek látszott.
A vén druidának ez az élet egyre inkább álomszerűnek tetszett. Az életen kívül nem sötétség volt, hanem valami világosság, valami nagyon valóságos; valami, amiről úgy érezte, hogy azt mindig is ismerte, még ha leírni nem is tudta, s amihez vissza fog térni. Néha az istenek valami szörnyű világossággal megmutatják neki a jövő egy-egy részét, és tudta, hogy ilyenkor meg kell őriznie a titkukat a többi ember előtt. De általában csak azzal a bizonytalan érzéssel botorkált át az életen, hogy ő csupán része valaminek, ami úgyis előre eldöntött, ami mindig is úgy volt. Úgy érezte, hogy az istenek vezérlik őt a rendeltetése felé, és a halál csak valami röpke, mulandó dolog, egy hosszabb nap része.
55. oldal, 1. fejezet - A folyó