Drizzt Do'Urden személy

Hallottam egyszer valahol, hogy a világon mindig, mindenhol, mindenki abban reménykedik, hogy a gyermekeinek jobb lesz, mint neki.

34. oldal

– Harcos vagyok, csakis harcos. Nem keverem össze életem hivatását a kedvesség és a szeretet hazugságaival. – maga elé emelte a szablyát és a tőrt. – Ők az én egyetlen barátaim, és velük…
– Semmi vagy – szakította félbe Drizzt. – Az egész életed egyetlen elpocsékolt hazugság.

240. oldal

– Menj csak, Harcpöröly Bruenor – mondta magában mosolyogva. – És töltsön el örömmel az a tudat, hogy az utadba akadó szörnyetegek látni fogják, hogy te jössz, és elő sem mernek bújni!

23. oldal

Mert ugyan a változás nem mindig előrelépés, ám az előrelépés mindig a változásban gyökerezik.

255. oldal

Sokak számára egyszerű az egyenlet: én drow vagyok, a drow-k gonoszak, tehát én is gonosz vagyok. Pedig tévednek. Mert hisz mi az értelem, ha nem a választás?

193 - 194.

Kevesen vitatják a szabadságvágyat: mindenki, akivel találkoztam, szabad akaratra vágyik, vagy legalábbis ezt hiszi. Milyen különös viszont, hogy oly sokan nem hajlandók elfogadni a szabadság árát: a felelősséget.

104. oldal

Most már tudom, hogy meg kell lelni az egyensúlyt, mivel a legnagyobb önzetlenség éppen akkora hiba lehet, mint a legnagyobb önzőség, és az öröm nélküli, mindent feláldozó élet végső soron magányos és üres.

360. oldal

[…]mindannyian a szertartások, szokások rabjai vagyunk és ragaszkodunk a létező és nemlétező dolgokról alkotott fogalmainkhoz. Amikor pedig a valóság szembefordul ezzel az elvárásrendszerrel, amit már magunkévá tettünk – amikor találkozol egy jóakaratú drow-val, megzavarodik a belső összhang és púp a hátadon az új ismeret.
Van valami szabadság abban, ha úgy tekintünk a világra, mint egy befejezetlen festményre és nem egy elkészültre.

32. oldal

– Csekélyke kárpótlás ez azért a rettentő igazságtalanságért, amit rád kényszerítettem.
– De annak az együttérzése, aki adta, nagy ajándék – felelte Drizzt. Egyenesen az úrnő szemébe nézett. – Újjáélesztetted bennem a reményt, Ezüsthold úrnője. Emlékeztettél arra, hogy azok, akik a lelkiismeret szavát követik, valóban elnyerik jutalmukat. Sokkal nagyobb kincset kapnak azoknál a drága csecsebecséknél, melyek gyakran érdemtelen embernek jutnak.

186. oldal, 14. fejezet - Csillagfényű csillagfény (Delta Vision, 2006)

– Tudod, hogy van két húgom?
Drizzt a fejét rázta.
– Storm, aki híres bárd, és Dove Falconhand, aki vándor. Mindketten érdeklődnek a Drizzt Do'Urden név után. Storm egy kialakuló legendát lát benne, melyet megfelelően dalba kell foglalni, Dove pedig… az ő indokait még fel kell derítenem. Azt hiszem, az ő számára hős lettél, azoknak az erényeknek a megtestesítője, amire ő vándorként áhítozik.

183. oldal, 14. fejezet - Csillagfényű csillagfény (Delta Vision, 2006)