Drew Leighton személy
Idézetek
– Josh nem szerelmes belém, ahogy én sem vagyok szerelmes belé.
– Napsugár, ezt meséld olyannak, aki el is hiszi! Nem látod, hogy néz rád Josh? – Látom én, de nem tudom, mit jelent. – Úgy bámul, mintha egy kifogástalan állapotban megőrzött, tizenhetedik századi, kézzel faragott asztal lennél.
– Szóval úgy néz, mintha bútor lennék.
– Pontosan. Na látod. Tudod te, hogy miről beszélek.
348. oldal
– Mit csinálnál, ha most rögtön megcsókolnálak?
– Valószínűleg hagynám, csak hogy megtudjam, mire ez a nagy felhajtás. Aztán letépném az ajkad, és megetetném veled, ami elég nehéz lenne, mert, vágod, addigra már nem lenne szád.
Bólint, nem néz rám.
– Félelmetes vagy.
– Szóval nem fogsz megcsókolni?
232. oldal
Azt hittem, hogy ha megkeressük a szótárban az erkölcsi nulla – vagy egyszerűen csak a szexmániás – kifejezést, a definíció nem más lesz, mint maga Drew Leighton.
– Ne már, perverz azért nem vagyok. Nem szoktam belopózni a szobádba, hogy nézzelek, miközben alszol.
343. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– És hogy jön a képbe Josh? – kérdezi, végre a szemembe nézve.
– Joshról nem beszélünk.
– Nem? – erőlteti a dolgot.
– Josh valaki mással kefél. -[…]
– És? Josh Bennettnek dugi csaja van. -[…]- Mit gondolsz, hogy állt ellen neked mostanáig? De az csak szex, nem jelent semmit. – A tekintetem ellenkezik.- Ne ítélkezz már! Josh jó srác, de nem szent.
– És mit jelent neki a csaj? -[…]
– Az a csaj -[…]- csak olcsó Napsugár-utánzat.
234. oldal
– Azt mondtam Drew-nak, hogy ne taperoljon többet.
– Mégis miért? – Ezt végre érdekesebbnek találja a vázánál, mert most felém fordul.
– Mert mindenki megszól téged miatta. – Na meg féltékeny vagyok, és ez az igazi ok, hiszen igazából egyikünket sem érdekli, mi a szart beszélnek rólunk. – De ez csak kettőtökre tartozik, úgyhogy bocsánatot kérek.
– És Drew beleegyezett? – Döbbentnek és derűsnek tűnik egyszerre.
– Csak miután meggyőztem.
– Mégis milyen módszerrel voltál képes meggyőzni Drew-t? – nevet.
– Hazudtam – felelem, pedig éppen hogy most hazudok. – Azt mondtam
neki, hogy az enyém vagy. – Nem válaszol, úgyhogy folytatom. – Bocs. Nem akartam úgy viselkedni, mintha játékfigura lennél, vagy valami.
[…]
– Csak hogy tudd… – szól, és lelohad a mosolya, ahogy a szemembe néz. – Nem hazudtál.
312-314. oldal