Drew Anderson személy
Idézetek
A kuncogása a férfinak is elárulta, hogy az ital a fejébe szállt… Istenem, valóban ő kuncogott? Pedig nem szokott ilyen ostobán viselkedni. Ezt olyan mulatságosnak találta, hogy még egyszer felkacagott.
– Nem szokott portóit inni? – érdeklődött a férfi.
– Nem. Inkább rumot vedelek.
– Tehát egyáltalán nem iszik. Értem – mosolygott a férfi.
182. oldal
– Nem vagyok házasságellenes, és tudom, hogy vannak olyan férfiak, akiknek ez a legtökéletesebb állapot. Csak rájöttem, hogy én nem tartozom közéjük. Úgy jó az életem, ahogy van. Akkor miért változtatnék rajta?
– Nem tudom… de az ember életében néha bekövetkezhetnek meglepő fordulatok – jegyezte meg a lány, és közömbösen megvonta a vállát.
299-300. oldal
– Nem valami bátor fickó – nézett utána James elgondolkodva.
– Akad olyan férfi ezen a földön, aki bátor a maga jelenlétében? – kérdezte Gabrielle, mert meg akarta védeni Wilburt.
James felnevetett.
– Fején találta a szöget, kedvesem. – A lord hangos nevetése felkeltette a fivérek figyelmét, akik azonnal elindultak feléjük. – Az a kettő persze kivétel – tette hozzá James keserű arccal. – Bárcsak ne így lenne!
– Megtaláltad végre? – érdeklődött Boyd, aki elsőként ért oda.
– Elveszítettétek? – vágott vissza James.
– Nem olyan botrányos módon, mint ahogy te veszítetted el Georginát a Karib-tengeren – tette hozzá Drew, és Gabrielle másik oldalára állt.
– Nem én veszítettem el a húgotokat, te ostoba fajankó. Te vitorláztál el vele!
– Ráadásul pont az orrod előtt – gúnyolódott Drew.
– Warren bátyátok komolyan készült arra, hogy ellássa a bajomat.
– És sikerült neki? Megverekedett veled, mielőtt bevallotta, hogy szerelmes az unokahúgodba? – érdeklődött Drew.
– Igen. Mindig is szívesen emlékszem vissza arra a küzdelemre.
– Warren mindig jól bánt az öklével, és Drew-val ritkán tudtuk legyőzni. Amikor Bridgeportban mindnyájunkkal összecsaptál, nem az igazi formáját hozta, mert meglepte a támadásod.
– Miért érdekelnek a részletek, öcsi? – kérdezte James gúnyosan.
Boyd felnevetett.
– Csak szeretném tudni, mennyire láttad el a baját a legutolsó verekedésetek alkalmával.
– Ne becsüljétek le a bátyátokat. Elég jól állta a sarat.
– Mégis vesztett?
– Természetesen.
– Valóban? Azt hiszi, hogy boldog lesz, ha beleszeret valakibe?
[…]
– Tudom, hogy az leszek – felelte elfúló hangon.
– Honnan tudja, Gabby?
– Mert ha a férfi viszonozza az érzelmeimet, akkor semmi sem állhat a boldogságunk útjába. Ez egészen biztos. Ha pedig nem tesz boldoggá, akkor még mindig a cápák közé dobhatom az apám hajójáról.
– Rávett minket, hogy magunkkal hozzuk Angliába, de ez nem volt jó ötlet. Hogyan engedhettük meg?
Ezt önmagának mondta, de Drew követte a tekintetét, és felhorkantott.
– Azért, mert a legjobb barátod.
Az asszony a férjére nézett.
– Most már te vagy a legjobb barátom! – jelentette ki határozottan.
– Én a férjed vagyok, és az más. Hallgattál Ohrra, a másik legjobb barátodra, és elhitted neki, hogy Richard igazából nem is szerelmes a húgomba. Tudod, Gabby – tette hozzá Drew váratlanul, és összehúzott szemmel nézett a feleségére túl sok férfi barátod van.
– Majd meglátod, hogy minden rendben lesz, chérie. Imád téged.
– Minden nőt imád – válaszolta Gabrielle.
Richard felnevetett.
– Én is, de mindegyiket odaadnám, ha megkaphatnám…
– Hallgass! – szólt rá akkor Gabrielle komolyan. – Richard, légy szíves, ne epekedj tovább egy másik férfi felesége után. Malory nem fogja még egyszer eltűrni a közeledésedet. Aggódom az életedért, ha nem józanodsz ki.
– Ki mondta, hogy a szerelem józan?
– […] Na, most már eleget aggodalmaskodtál a barátod miatt?
A nő felsóhajtott.
– Bárcsak abba tudnám hagyni! De annyira félek, hogy ha ismét meglátja a húgodat, akkor megfeledkezik az óvatosságról, és…
– Akkor nem csak Jamesszel gyűlik meg a baja – figyelmeztette Drew. -ezt ugye tudod?
– Igen – sóhajtott fel ismét a nő.
– Mi lenne, ha Ohrral együtt a tengerbe hajítanám? Persze egy mentőcsónakkal együtt. Mire kieveznek Anglia partjaira, már jövünk is visszafelé, és minden gond megoldódna.