Drakula személy
Idézetek
Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki.
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában.
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki.
242. oldal (2010. Könyvmolyképző K.)
Úgy nézel ki, mint egy másodosztályú Drakula.
– Maga arra jutott, hogy valójában semmi a világon nem létezik, viszont minden kimondhatatlanul szenved.
– Így is van – helyeselt Drakula angyali mosollyal –, én sem mondhattam volna szebben.
– Ezzel egyetlen vámpír sem értene egyet – mondat Héra. – Meg azok az emberek is, akik elértek valamit az életben, mind cáfolnák. És azt mondanák, hogy boldogok úgy, ahogy vannak.
– Mit számít, ki mit mond – legyintett Drakula. – a vámpírok úgy tele vannak komplexusokkal, hogy már évszázadok óta megtagadják maguktól a szabad gondolkodást. Az emberek pedig soha nem is voltak képesek erre. Ráadásul ma az üzleti etikett is előírja mindenkinek, aki a munkaerejét pénzzé teszi, hogy mosolyogjon, ha nem akarja elveszíteni a megélhetését. Az emberek nem is tudják, hogy folyamatosan üvöltenek a fájdalomtól. Ha pedig valaki rájön erre, még magának sem vallaná be, hogy ilyen reménytelen lúzernek bizonyult.
370-371. oldal Dionysus The Oracular
(…) – Ahogy azt tudod, az ember problémái abból erednek, hogy állandóan boldoggá akarja tenni saját magát, és eközben nem érti, hogy nincs semmilyen szubjektum, semmilyen „én”, aki boldog lehetne. Ahogyan Drakula mondta, a helyzet ugyanaz, mint az iránytű esetében, amelyik folytonosan magára akar mutatni, ezért pörög, mint egy propeller. (…)
– Ugyanakkor, azt a problémát megoldja, ha ahelyett hogy magunkat próbáljuk boldoggá tenni, megpróbálunk boldoggá tenni valaki mást. Ez lehetséges, mert a másik ember számunkra mindig is ugyanaz a külső tárgy marad. És ez állandó. Ami változik, az csak a mi hozzá fűződő viszonyunk. De az iránytűnek így már van mire mutatnia. Érted?
452-453. oldal A Nagy Vámpír
Ekkoriban lépett be az életembe egy magyar ember, egy sokoldalú figura, és velem is maradt az elkövetkező huszonöt évben. Ezalatt belőlem, a jobb és bal kezét megkülönböztetni nem tudó amatőrből junior brit tőrbajnokot nevelt. […] A robbanékony, excentrikus és hihetetlenül briliáns magyar mesterem, Vadászffy Zsolt lett az edzőnk.
Zsoltnak ősz haja volt, úgy beszélt, mint Drakula gróf, és annak ellenére, hogy kétszer idősebb volt nálunk, rajongtak érte a csajok.
195. oldal, Ezt nem gondolhatod komolyan (Trubadúr, 2018)
– (…) Nem derűt és kacajt keresek, nem a napfény és a tündöklő vizek bájos érzékiségét, amit a vidám ifjúság szeret. Már nem vagyok fiatal; gyászévektől megfáradt szívemnek nincs húrja a nevetésre. Váramnak falai romlásnak indultak, az árnyak megsokasodtak, tört pártázatain és ablakaiban hidegen susog a szél. Szeretem a homályt meg az árnyat, és ha csak tehetem, szívesen maradok egyedül gondolataimmal.
39. oldal
– Amit mondasz, ellentétben áll mindazzal, amit nekem tanítottak, amiben hittem.
– Ne fáraszd magad a hittel.
323. oldal