A gyilkosoknak is vannak barátaik. Meg családjuk. Nagyon szerethetők tudnak lenni. Hayley nem gonosz attól, amit tett vagy nem tett. Gonoszság nem létezik.
DR. HARVEY: Mit gondolsz, Beccának milyen érzés lesz ez?
NATASHA: Hülye kérdés. Nem fog tetszeni neki. Utálni fogja. De nem úgy áll a helyzet, hogy miattam szakítottak, vagy ilyesmi. És az ember nem élheti úgy le az életét, hogy örökösen mások érzései miatt aggódik. Mi van a saját érzéseinkkel? Láttam Hannah-t meghalni. Nagyon kömnyen csinálta. Nagyon közönyösen. Mintha lekattintottak volna egy villanykapcsolót. Egyszerűen csak elment. Nincs többé. Az egész életét azzal töltötte, hogy mások miatt aggódott. Talán ha önzőbb, több örömben lett volna része. Én nagyon közel jártam ahhoz, hogy ugyanúgy halott legyek, mint ő. Lehetett volna az én temetésem, ahol mindenki kurvára Instagramozik, meg elérzékenyül, és másnapra elfelejti az egészet.
DR. HARVEY: Mit gondolsz, miért estek ki azok az órák az emlékezetedből?
NATASHA: Nem tudom. Csak gépek vagyunk, nem igaz? Tizenhárom percig halott voltam. Ez biztosan összekuszálja a huzalokat.
