Dovie Pryce személy
Idézetek
Tudom, hogy képes lennél meghalni értem […]. De tudnom kell, hogy képes lennél-e élni értem?
336. oldal
Míg Race előkelően festett, akár egy színarany istenség, akit azért küldtek a halandók közé, hogy uralkodjon fölöttük, Dovie Pryce egy szeplős, boglyas vörös hajú kis kobold volt.
10. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Kedves lány.
Gus a szeme sarkából rá sandított, majd rátámaszkodott a motorháztetőre.
– Race húga? Mégis honnan tudod?
Csak felvontam a szemöldökömet, mire az öreg a fejét csóválta.
– Race ezért meg fog ölni. Nagyon szereti azt a lányt.
– Ahhoz képest nem vigyáz rá valami jól. Benny és az emberei a nyomában vannak, és én vagyok az egyetlen, aki a segítségére sietett.
– Azzal, amit a gatyádban hordasz?
177. oldal
– A dolgok sokszor maguktól is megoldódnak, Bax. Csak hinned kell benne.
Felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. Olyan bájos volt, olyan bizakodó, tele jósággal és kedvességgel. Tudtam, hogy ő az egyetlen, aki helyes utat mutathat nekem ezen a könyörtelen és bűnös helyen, ahol éltünk.
– Nincs szükségem hitre, Dovie, nekem itt vagy te.
Már nem tartottam a váratlan látogatóktól. Lester, a hajléktalan fickó, aki a bejárat mellett lakott, senkit sem engedett be az épületbe, akit nem szabadott. Csupán néha egy-egy tál ételt és pár doboz sört kellett vinnem neki, és cserébe rajtam tartotta sasszemét. Benny és az emberei csakis azért tudtak megtalálni, mert vasárnap kora reggel leptek meg, amikor Lester elbotorkált a templomba.
41. oldal
Felhorkantam.
– Semmi sincs a tekintetében, teljesen üres, Carmen.
– Ó, szívem, ha jobban megnézed, minden benne van. Ezért olyan sötét. Csordultig tele van. Telis-tele olyan titkokkal, ígéretekkel és kísértésekkel, amelyek egy rendes lányt rossz útra térítenek anélkül, hogy egy percig is bánná.
44. oldal