Dorian Havilliard személy
Idézetek
– Ha aludtam volna, akkor egy kicsit néztél volna alvás közben?
Hideg derű csillant fel a herceg szemében.
– Tiltakoztál volna ellene?
Talán vakmerő és vad volt, vagy a vérveszteségtől még kicsit tompa, de így szólt:
– Ha be akarsz osonni hozzám a legsötétebb órákban, akkor szerintem úgy lenne illő, hogy én is kapjak valamit cserébe.
Dübörgött a vére.
– Akármennyire csábító is, hogy meztelenül, leláncolva lássalak… – Gyengéd nevetés. – Nem hinném, hogy élveznéd, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
– Annyi nővel voltál már együtt, hogy ilyen könnyen meg tudod állapítani, mit akar egy boszorkány?
A mosoly lustává vált.
– Egy úriember nem beszél ilyesmiről.
– Hány volt? – Csak húszéves volt, de már herceg, király. A nők bizonyára hason csúsztak előtte attól a naptól kezdve, hogy mutálni kezdett.
– És te hány férfival voltál? – vágott vissza Dorian.
Manon vigyorgott.
– Elég, ha tudom, mire van szükségük a halandó hercegfiúknak. Mire vágynál könyörögve. – Nem bánta, hogy épp az ellenkezőjére gondolt.
Dorian a láncok hatósugarán kívül átsuhant a szobán, és előtte kötött ki, érezte a leheletét. Föléhajolt, az orruk majdnem egymáshoz ért. A herceg arcán nem látott derűt, kegyetlen,
gyönyörű száján nem játszott mosoly, amikor megszólalt.
– Nem hinném, hogy te tudnál mit kezdeni azzal, amire nekem szükségem van, boszi. És én életemben nem fogok többet semmiért sem könyörögni.
Ezzel elment.
[…] the list of would-be brides burning a hole through his clothes and straight into his skin.
130. oldal