Dorian Havilliard személy
Idézetek
– Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának.
– Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. – Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked?
Celaena elrántotta a kezét.
– Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost.
– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek!
348. oldal 34. fejezet
– Sajnos az előbbi kis mese miatt kénytelen leszel úgy tenni, mintha kedvelnél. Különben az emberek átlátnak a szitán.
– Úgy tűnik, hogy ugyanolyan kifacsart humorérzéked van, mint a koronahercegnek.
– Lehet, hogy ő lesz a legjobb barátom, téged meg kirekesztünk, csak hogy megpukkadj a sárga irigységtől.
110. oldal, 10. fejezet
– Pedig igenis törődsz másokkal. Te is tudod. Ettől ilyen rohadt félelmetes ez az egész.
Manon arany szemében düh tombolt, de nem felelt.
– Nem tesz gyengévé, ha törődsz másokkal – tette hozzá Dorian.
277. oldal
Dorian rájött, hogy Aelin megőrült. Ragyogóan okos és veszélyes, de őrült.
340. oldal
Aelin Chaolra és Dorianre nézett, és zokogásban tört ki. Kitárta a karját, és sírt tovább, ahogy megölelték egymást.
– Szeretlek titeket – suttogta. – És történjék bármi, sodródjunk bármilyen messze egymástól, ez sosem változik meg.
– Látjuk még egy mást – felelte Chaol, ám az ő hangja is könnyektől terhesen csillogott.
– Együtt – lehelte Dorian remegve. – Együtt újáépítjük a világot.
Aelin egyszerűen képtelen volt elviselni a mellkasában a nyomást.
Mégis elhúzódott, és rámosolygott a barátai könnyáztatta arcára, ahogy kezét a szívéhez emelte.
– Köszönöm mindazt, amit értem tettetek.
II. kötet, 121. fejezet, 466. oldal
Ez a két nőszemély mindenkit kikészít. Az istenek legyenek kedvesek az áldozataikhoz.
229. oldal, 23. fejezet