Dorian Gray személy
Idézetek
Lehetséges, hogy a festett vászon megváltozzon? Nem, képtelenség.
57. oldal, 8. fejezet
Lehetett épp kora reggel, vagy lehettünk a premier utáni mulatságot követően, ha az ember épp úgy is nézett ki, akár az a szétment portré Dorian Gray padlásán, akkor is csak ugyanúgy jött az „Édes babám, az a gyönyörű hajad”.
96. oldal
→ |
---|
A mitológiánk, a filmek és a tévéműsorok tele vannak a valóságoshoz képest felnagyított narcisztikus karakterekkel. Ők a legemlékezetesebb főszereplők: Tom Buchanan, Gordon Gekko, Lear király, Faust, Óz, a nagy varázsló, John Willoughby, Miranda Priestly, Dorian Gray – talán egyértelmű, hogy miről beszélek. Igen élvezetes őket nézni, de nem annyira élvezetes velük élni.
56. oldal
Ramani Durvasula: Menjek vagy maradjak? Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Ha önmagunkat korholjuk, úgy érezzük, senki másnak nincs joga korholni bennünket. A gyónás oldoz fel bennünket, nem a pap.
130. oldal
Jaj, a gőg és szenvedély mily szörnyű pillanatában kérhette, hogy az arcképe viselje tettei terhét, s ő megtarthassa az örök ifjúság mocsoktalan tündöklését! Minden kudarca innen származik. Bárcsak inkább minden bűne, melyet elkövetett életében, magával hozta volna biztos, gyors büntetését! A büntetés tisztít. Nem úgy kellene imádkoznunk az igazságos Istenhez: „Bocsásd meg a mi bűneinket”, hanem így: „Büntess meg minket a mi vétkeinkért!”
294. oldal, 19. fejezet (Helikon, 2020)
Music had stirred him like that. Music had troubled him many times. But music was not articulate. It was not a new world but rather another chaos that it created in us. Words! Mere words! How terrible they were! How clear and vivid and cruel! One could not escape from them. And yet what a subtle magic there was in them! They seemed to be able to give a plastic form to formless things, and to have a music of their own as sweet as that of viol or of lute. Mere words! Was there anything so real as words?
Chapter Two