Dorian Gray személy
Idézetek
– […] A halál az egyedüli dolog, ami megrémít. Gyűlölöm.
– Miért? – kérdezte Dorian Gray bágyatagon.
– Azért – mondta Lord Henry, orra alá tartva egy nyitott vinaigrette-doboz aranyozott rácsozatát –, mert manapság mindent túlélhet az ember, csak ezt nem…
278. oldal (Franklin-Társulat, 1938)
Dorian Graynek volt egy önarcképe. A képen látható alak gonosz öregúrrá változott az idők folyamán, míg maga Dorian Gray fiatal és ártatlan képű maradt. Talán a csöndes, nyugodt anyának, aki a fia mellett fog most tanúskodni, szintén van valahol egy eldugott portréja, amelynek arcán tombol a bűntudat és a fájdalom. Talán az a nő a képen sírhat és kiabálhat, és összeomolhat, és megragadhatja a fia vállát, hogy ezt kiabálja az arcába: – Hát mit csináltál?!
| → |
|---|
– Mondd csak, Dorian Gray nagyon a szívébe zárt?
Hallward elgondolkozott egy pillanatra.
– Kedvel engem – válaszolt egy kis idő után –; tudom, hogy kedvel. Persze rémesen elhalmozom bókokkal. Különös gyönyörrel tölt el, mikor olyan dolgokat mondok neki, amikről tudom, hogy később megbánom majd. Hogy kiszolgáltatom magam. Általában elbűvölően viselkedik velem, és a legtöbbször kart karba öltve sétálunk haza a klubból, vagy csak ülünk a műteremben, és mindenféléről beszélgetünk. De időről időre borzalmasan figyelmetlen tud lenni, és ilyenkor mintha valósággal élvezné, hogy fájdalmat okozhat nekem. Olyankor pedig úgy érzem, Harry, hogy valaki olyannak adtam oda az egész lelkemet, aki úgy bánik vele, mintha csak egy virág lenne a hajtókáján, egy kis dekoráció, hogy a hiúságát legyezgesse, valami könnyű dísz egy forró nyári napra.
127. oldal
– Anton – mutatkoztam be, végigmérve a szálló tulajdonosát. – Anton Gorogyeckij, Moszkva, Éjszakai Őrség.
– Bruce – mondta a fiatalember. – Bruce Ramsay, Edinburgh. Ennek a szállodának a tulajdonosa.
Úgy nézett ki, hogy azonnal eljátszhatta volna Dorian Grayt, ha filmre viszik Wilde regényét. Fiatal, kecses, szinte illetlenül üde szépfiú, akik helyénvalónak látszott volna a „Készen állok egy kis fajtalankodásra!” feliratú jelvény.
45. oldal