Dorian Christensen személy

Ha éppen nem töltötte el Doriant a mélyen gyökerező düh, akkor a madarak is leszédültek utána a fáról.

– Ez a nyuszid? – kérdezte Dorian, a kormányra akasztotta a bukósisakját, és rámosolygott Talinra. Elbűvölő és megigéző mosolya volt, a mélyén valami vadsággal. Clay nem egy nőt látott az őrszem karjaiba omolni egyetlen ilyen tekintettől. – Neked fél fogadra sem elég! nem adod inkább nekem?
(…)
– Mit szólsz kisnyuszi?
– Bocsi – válaszolta Talin negédesen. – de nem érdekelnek a csini kisfiúk. Ami azt illeti, egyáltalán nem érdekelnek a fiúk.
(…)
– A lányokat szereted? – kérdezte nagyon halkan. (Clay)
Talin szeme tágra nyílt. Megrázta a fejét.
– Még mindig meg tudom mondani mikor hazudsz és mikor nem. Doriannak igazat mondtál.
– Tényleg nem. – A lány az alsó ajkára harapott. – De szórakoztam vele egy kicsit mert ő is csak szórakozott velem. Azt mondtam neki, nem szeretem a fiúkat.
A leopárd túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy bármit is megértsen az egészből.
– Akkor most kiket szeretsz?
– A férfiakat.

44. oldal

– A francba. Részeg vagyok. – Nate válla köré vetette a karját.
– Úgy gondolod, Sherlock? – Dorian jelent meg a másik oldalán és felemelte. – Öreg, nagyon kicsinálhatott, hogy a barátnőd a nőkre bukik!
– Micsoda? – Nate megbotlott, és majdnem magával rántotta mindannyiukat.
Clay kivillantotta a fogait.
– A férfiakat szereti. – mordult. Újabb dühroham hullámzott rajta végig. – A férfiakat és nem az olyan csini fiúkat mint te.

52. oldal

– Hogy vadásznak a mentál hadnagyok?
Judd egyenesen a leopárd világoskék szemébe nézett.
– Nagyon halkan.
– Akár a lövészek. – Dorian elgondolkozott. – Beszélgetnünk kellene.
– Lehet, hogy szükségem lesz majd egy küzdőpartnerre. (…)
– Karate? – Azok a teljesen emberi szemek érdeklődve felcsillantak.
– Katana.
– Azta! Benne vagyok.
Lucas megköszörülte a torkát.
– Ha végeztetek a flörtöléssel, rátérhetnénk a témára.
Indigó vigyorgott, de nem szólt egy szót sem. Mercy azonban nem volt ennyire tartózkodó.
– Á, szóval ennyi kell ahhoz, hogy valaki lefektesse Doriant! Majd szólok a rajongóinak.

355. - 356. oldal

“Clay, he [Dorian] said he’s an architect—is that true?” she teased, easy now that Clay was back, but also because Dorian had grown on her. She was under no illusion as to how dangerous he was—his charm was a cover for an incredible amount of anger, but it was also a part of him. When he wasn’t filled up with that deep-seated rage, she had a feeling he could charm the birds out of the trees.
“That’s what it says on the degree on his wall.”
Talin smirked, pretending amusement, (…). “So, Boy Genius, what did you do—
take an online course and get your degree in ninety days?”
“Clay, can I bite her?”
“No.” Clay scowled at her. “I’ll do it for you. We ready to go?”

245. oldal

'I need to talk Sascha.'
(…)
'Call Lucas,' Dorian said. 'Not worth my life to give you Sascha's cell number.'

Latens vagyok. Régen haragudtam emiatt, de már nem. Most már eldöntöttem, hogy őrszem leszek. Anyukám azt mondja, hogy makacs vagyok, de én tudom mit akarok. És senki sem állíthat meg. Jobban teszik, ha meg sem próbálják.
Egy iskolai fogalmazás részlete. Címe: Mi leszek, ha nagy leszek. Írta Dorian Christiensen (nyolcéves) Osztályzat: csillagos ötös

244. oldal

Mai teendők…
…megölni valakit.
Dorian Christensen kedvenc pólójának felirata elöl és hátul. A pólót Talin McKade-től kapta ajándékba.

– Alakváltó – suttogta, amikor Dorian leugrott. – Macska.
A férfi felvonta a szemöldökét. A szeme olyan tökéletesen kék volt, hogy Ashaya még a sötétben is kételkedett abban, hogy ilyen valóban létezhet.
– Miaú.

– El akarsz borítani a szavakkal? Nem fog sikerülni. Konok egy állat vagyok, te pedig már beismerted, hogy félsz. Te bizony érzel.