Dorian Christensen személy

– Hogy vadásznak a mentál hadnagyok?
Judd egyenesen a leopárd világoskék szemébe nézett.
– Nagyon halkan.
– Akár a lövészek. – Dorian elgondolkozott. – Beszélgetnünk kellene.
– Lehet, hogy szükségem lesz majd egy küzdőpartnerre. (…)
– Karate? – Azok a teljesen emberi szemek érdeklődve felcsillantak.
– Katana.
– Azta! Benne vagyok.
Lucas megköszörülte a torkát.
– Ha végeztetek a flörtöléssel, rátérhetnénk a témára.
Indigó vigyorgott, de nem szólt egy szót sem. Mercy azonban nem volt ennyire tartózkodó.
– Á, szóval ennyi kell ahhoz, hogy valaki lefektesse Doriant! Majd szólok a rajongóinak.

355. - 356. oldal

– Ugyan már, Dorian, te vagy a DarkRiver reklámarca. Ha plakátokat nyomnánk, a te „Ó, nézd, milyen cuki, nem is veszélyes!„ pofid virítana rajta!

– A francba. Részeg vagyok. – Nate válla köré vetette a karját.
– Úgy gondolod, Sherlock? – Dorian jelent meg a másik oldalán és felemelte. – Öreg, nagyon kicsinálhatott, hogy a barátnőd a nőkre bukik!
– Micsoda? – Nate megbotlott, és majdnem magával rántotta mindannyiukat.
Clay kivillantotta a fogait.
– A férfiakat szereti. – mordult. Újabb dühroham hullámzott rajta végig. – A férfiakat és nem az olyan csini fiúkat mint te.

52. oldal

– Sascha hol van?
– Otthon.
– Egyedül hagytad?
– Ahogy a párom mondaná, ő egy kardinális mentál. Tud magára vigyázni.
– Szóval legalább két katonát otthagytál őrségben.
– Hát persze. (…)

Egy pillanat múlva már ki is nyitotta a szemét és egyenesen
Vaughnra nézett. De nem szólt semmit, pedig Vaughn tudta, mit akar
mondani.
– Minden rendben.
– Akkor kicsengettek? – kérdezte Dorian. – Kapott valaki intőt?
– Menjetek, mielőtt kiosztok néhányat! – Sascha egy puszit nyomott
az őrszem arcára és nevetett, amikor az egy bensőségesebb csókot is
akart lopni. – Vaughn, maradnál még egy percig? Beszélni szeretnék
veled valamiről.
Mercy vészjósló hangot hallatott.
– Összerúgtad a port a tanár nénivel, macska? Nem csináltad meg a
mentális házidat, mi?!
– Elvonták a figyelmét – morogta Clay, aki már majdnem beleolvadt
a fák sötétjébe.
– Úristen! Tud beszélni! – Mercy az ég felé emelte a kezét. – Hány
szó volt ez ma már? Vagy tíz? – Még akkor is cikizte a csendes
őrszemet, mikor Doriannal együtt, hármasban elhagyták a tisztást.

– Ez a nyuszid? – kérdezte Dorian, a kormányra akasztotta a bukósisakját, és rámosolygott Talinra. Elbűvölő és megigéző mosolya volt, a mélyén valami vadsággal. Clay nem egy nőt látott az őrszem karjaiba omolni egyetlen ilyen tekintettől. – Neked fél fogadra sem elég! nem adod inkább nekem?
(…)
– Mit szólsz kisnyuszi?
– Bocsi – válaszolta Talin negédesen. – de nem érdekelnek a csini kisfiúk. Ami azt illeti, egyáltalán nem érdekelnek a fiúk.
(…)
– A lányokat szereted? – kérdezte nagyon halkan. (Clay)
Talin szeme tágra nyílt. Megrázta a fejét.
– Még mindig meg tudom mondani mikor hazudsz és mikor nem. Doriannak igazat mondtál.
– Tényleg nem. – A lány az alsó ajkára harapott. – De szórakoztam vele egy kicsit mert ő is csak szórakozott velem. Azt mondtam neki, nem szeretem a fiúkat.
A leopárd túlságosan zaklatott volt ahhoz, hogy bármit is megértsen az egészből.
– Akkor most kiket szeretsz?
– A férfiakat.

44. oldal

Latens vagyok. Régen haragudtam emiatt, de már nem. Most már eldöntöttem, hogy őrszem leszek. Anyukám azt mondja, hogy makacs vagyok, de én tudom mit akarok. És senki sem állíthat meg. Jobban teszik, ha meg sem próbálják.
Egy iskolai fogalmazás részlete. Címe: Mi leszek, ha nagy leszek. Írta Dorian Christiensen (nyolcéves) Osztályzat: csillagos ötös

244. oldal

Ha éppen nem töltötte el Doriant a mélyen gyökerező düh, akkor a madarak is leszédültek utána a fáról.

– Nekem mondod?! Mit gondolsz, én nem tudom? – beletúrt a hajába. – A fenébe is, Dorian, már ott tartok, hogy azon gondolkozom, valamelyik farkas nem lenne-e jó az ágyban! – Ez persze hazugság volt. Mercy fantáziájában nem általánosságban jelentek meg a farkas hímek, ő egyetlenegy bizonyos hímre összpontosított. Nem mintha ezt valaha is
bevallotta volna bárkinek.
– A macska és a farkas nem… normális kombináció.
– Mert a macska és a mentál az. – Mercy fura arcot vágott.
(…)
– És mi van a patkányokkal? – Dorian szeme pajkosan megcsillant. Mercy összevonta a szemöldökét.
– Macska és patkány? Na, gratulálok!
– Az biztos, hogy a fekete özvegy kifejezés teljesen új értelmet nyerne.

313. oldal

Andrew elnézett Dorian válla felett.
– Érzem a nő illatát.
– Ne!
A fiatalabb hím elmosolyodott.
– Rajtad is ott a nyoma. Tényleg olyan szexi, mint amilyen az illata?
Dorian tudta, hogy Andrew szándékosan hergeli őt.
– Miért nem jössz közelebb, és nézed meg magad?
– Hülyének látszom?
– Farkas vagy.