Donatien Alphonse François de Sade márki személy

Megjelent a Mein Kampf Braille-írással! Érdekes vállalkozás. Ez a kiadó adta ki Sade márki gyerekkönyvváltozatát és a Stephen King-kifestőt is, ajándék piros filcekkel. Előkészületben Rabelais diétás, Krúdy gluténmentes, Faulkner laktózérzékenyeknek szóló változata. Kiadják Pilinszkyt hosszan, Tolsztoj-t röviden. Lehet.

46. oldal, Bödőcs Tibor: Márai Sándor: Napló - részletek - (részlet)

A polc, amelyre Napóleon támaszkodott, még mindig itt van – most de Sade babérkoszorús mellszobra áll rajta.
A másik szobában, ahová a mosolygó házigazda bevezeti a vendéget, Golgofszkij átéli egyik „fantom hajégnekállását” – így nevezi kopasz szerzőnk azt az érzést, amikor „mintha” égnek állna a haja.

221. oldal

Tulajdonképpen érthetetlen, hogy ez a minden széllel szembe vizelő rebellis vadállat (aki nem félt kigúnyolni egyik rezsimet sem, az egyházról nem is beszélve) hogyan is úszhatott meg egymás után öt diktatúrát élve.
De megúszta, ez a lényeg.
A bolond mindig átcsusszan a léc alatt. Napóleon rendőrminisztere, Fouché már nem is küldte börtönbe Sade-ot. Inkább elmegyógyintézetbe záratta. A márki itt töltötte utolsó tizenhárom évét. Az egoista különc színdarabokat rendezett, a szerepeket bolondok játszották. A párizsi sznobok meg véresre tapsolták a kezüket az előadások végén.
Műveit még sokáig üldözték és tiltották. Azt terjesztették, hogy egy Sade-könyv elolvasása után húsz évet öregedik az ember. Hogy a második olvasás után megőrül. A British Museum könyvtárában őrzött Sade-regényt csak a canterburyi érsek jelenlétében lehetett olvasni.
Sade lett a Sátán. Az Antikrisztus maga.
Ő ezt már csak a túlvilágról figyelte. Egy habos felhőn ült, és veszettül röhögött a sok eleven hülyén. Közben persze fél kézzel egy hamvas angyalka csodaszép seggét verte korbácsával.
Az Isten egy másik, magasabb felhőn hahotázott – ez egyszer szívből, jókedvében. A márkit figyelve nevetett, s közben hátba vert egy riadt érseket: – Hát ha ilyen az ördög, komám, mint ez a perverz bohóc, kertem legvidámabb darabja, akkor még a végén az is kiderülhet, igazatok lesz, s a misebor, mit két pofára vedeltek, tényleg a fiam vére.
Mit csinál ilyenkor egy érsek?
Zavartan mosolyog, micsoda világ ez a túlvilág, istentelen dolgokat beszél az Isten. És pont most nincs itt az a nyavalyás inkvizíció!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

SAINT-FOND Persze. Bárki válhat asztallá. De hadd fejtsem ki egyértelműbben. Meztelenre vetkőztettek, és a testemet egy szertartás oltárának használták.
[…]
Nem fogom elárulni sem a helyszínt, sem a résztvevőket. Azért Madame de Montespannal bizonyára nem emlegethetnek egy lapon, de kevesebb sem vagyok nála ajánlatommal, hogy a szertartás oltárának szerepére vállalkoztam. Végigfeküdtem anyaszült meztelenül egy halotti leplen, és éreztem, hogyan sugárzik testemből az imádatos fehérség. Abban én sem különbözöm az átlagos nőktől, hogy ha lehunyom a szemem, a bőrömmel is érzek. A mellem és a hasam közé kis szalvétát terítettek. Ez olyan ismerős érzéssel töltött el, mint a hűvös, frissen mosott ágynemű. A melleim közötti résbe fektetett ezüstfeszület arra emlékeztetett, hogy amikor valamelyik játékos úri szeretőm kiélvezte magát rajtam, éppen oda helyezett egy körtét. A combjaim közé illesztett ezüstkehely hideg érzése pedig éppen úgy hatott, akár egy sèvres-i porcelán éjjeliedény. Kivétel nélkül minden a megszentségtelenítés gyönyörével töltött el. Közeledett a szertartás ünnepi pillanata, és a két kezembe égő gyertyát adtak. A lángok távol estek tőlem, még a viaszcseppek sem hullottak rám. Úgy hallottam, a Napkirály uralkodása idején még igazi gyermekeket áldoztak a feketemiséken, de a mi elkorcsosult korunkban már csak egy bárányra futotta. A pap Jézust szólította, és hirtelen a bárány gyászos bégetése szörnyű nyüszítéssé változott a fejem fölött. Azután a bárány minden férfiizzadságnál forróbb és bőségesebb vére végigfolyt a mellemen, a hasamon, bele a combjaim közé tett kehelybe. Addig szinte közönyös, kábult és érdektelen voltam, de abban a pillanatban egy szikra lobbant lángra a szívemben. Amint a pislákoló gyertyákból forró viasz ömlött szentségtörően kereszt alakban széttárt karjaimra, beleláttam a titkos jelentésbe, hogy a kezembe adott tűz a keresztre feszítés kínjait idézi elő körmeimből. Megnyugtathatom magukat, hogy nem hiúságból vagy önteltségből meséltem el mindezt. Pusztán tudatni akartam magukkal, sikerült részesülnöm abból az élményből, amelyet Alphonse él át, bár egy másik nézőpontból.

353-354. oldal Nagy Singeki-Klasszikusok - Madame de Sade

A nagy regényírók filozófus írók, vagyis éppenséggel nem tézisírók. Mint például Balzac, Sade, Melville, Dosztojevszkij, Proust, Malraux, Kafka, hogy csak néhányat említsünk.

371. oldal, Sziszüphosz mítosza

[…] Sade maga is erősen összetett egyéniség. Hiszen ő is támadta, méghozzá iszonyú módon, a saját társadalmi rendjét. Úgy festette le az uralkodó osztályt, hogy lehetetlenné tette saját létezését ebben a társadalomban.

180. oldal, Peter Weiss (Európa, 1975)

Mind Sade, mind Mandeville művében az összes privát bűn a totalitárius korszak nyilvános erényeinek megelőlegező történetírása. S mert nem eltussolták, hanem az egész világba belekiabálták, hogy lehetetlen a az észből elvi argumentumot kicsalni a gyilkosság ellen, ez föllobbantotta azt a gyűlöletet, amellyel éppen a progresszív erők még ma is üldözik Sade és Nietzsche írásait. Ők ketten – nem úgy, mint a logikai pozitivizmus – szaván fogták a tudományt.

145. oldal

Angol szállodákban Spenglert és Marquis de Sade-ot olvasott, Chicagóban eltervezte, hogy kirabolja az egyik gőzfürdő pénztárát, de egy kupica felett elspekulált két értékes percet, és végül menekülnie kellett kétdolláros zsákmányával.

160. oldal

RENÉE Alphonse nem gazember. Küszöb jómagam és a lehetetlen között, sőt talán jómagam és Isten között. Olyan küszöb, amelyet sáros és tövisektől vérző lábak piszkoltak be.
MONTREUIL Újra kacskaringós érveléssel áll elő. Ezeken még Anne is csak mulatott.
RENÉE Maga nem látja be, hogy Alphonse-ról csak a költészet nyelvén lehet beszélni? Ő galamb, nem oroszlán. Kis fehér, aranyszirmú virág, nem mérges gomba. Bárki megvadulna attól, ha egy galambot vagy egy virágszálat látna ostort csattogtatni.

363. oldal Nagy Singeki-Klasszikusok - Madame de Sade