Donatella Dragna személy

Stephanie Garber: Caraval (angol)
Stephanie Garber: Caraval
Stephanie Garber: Legendary (angol)
Stephanie Garber: Finale (angol)
Stephanie Garber: Legendary
Stephanie Garber: Finale
Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív

Idézetek

csfannie P>!

– Minden jó történetbe kell egy gonosztevő.
– De a legjobb gonoszok azok, akik titokban tetszenek, nem?

kellyolvas P>!

Dante magához húzta, hátrasimított egy Tella arcába hullott hajtincset. Aztán az ujjai gyöngéden körbesimogatták szájának vonalát.
– Én addig a pillanatig soha nem akartam valaki más lenni, amíg meg nem láttam, hogy megcsókolod a táncparketten.
– Neked kellett volna először fölkérned táncolni.
– Legközelebb meg is teszem – Dante ajkai csókot leheltek Tella homlokára. – Higgy nekem Donatella. Ha most ébren maradsz, míg biztonságos, meleg helyre viszlek, ígérem, soha többé nem engedlek el úgy magam mellől, mint aznap éjjel. Együtt rendbe hozzuk ezt az egészet.

299

Kissasszony>!

Tella olyan testvér volt, aki elpusztítaná a világot, ha történne valami Scarlett-tel, Scarlett pedig olyan, akinek a világa pusztulna el, ha történne valami Tellával.

Kapcsolódó szócikkek: Donatella Dragna · Scarlett Dragna · testvér
vörös_áfonya>!

– […] Majdnem olyan jóképű vagy, mint amilyennek hiszed magad.

184. oldal, 16. fejezet

Kikyo >!

Nem várom el, hogy érdekeljen, de tudom, hogy tegnap éjjel érezted a fájdalmamat. Láttam, hogy vért könnyezel.
– Mindenki, akinek van egy pakli jóskártyája, látott engem vért könnyezni. Ne csinálj belőle drámát, és ne hidd, hogy érdekel."

160. oldal, 20. Donatella (Kolibri, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: Donatella Dragna · Jacks
internetfüggő>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ez nem az a szenvtelen, jeges tekintet volt, amellyel két éjszakával ezelőtt nézett Tellára, közvetlenül azután, hogy kimentette egy kártyapakliból, majd szívtelenül magára hagyta. Ma este úgy mosolygott, akár egy gonosz herceg, aki a csillagok közül szökött meg, készen arra, hogy egyenest a mennyekig repítse.

17. oldal, 1 (Donatella)

internetfüggő>!

    – […] Sosem adja fel, és ha számítasz neki, fontosabbnak érezheted magad mellette bárkinél a világon, és… – A hangja elcsuklott, mintha be akarná fejezni, de aztán vonakodva hozzátette: – Szerintem fontos vagy neki.
    De ennyi elég is volt.
    – Na menjünk! – mondta Julian mogorván. – Ha Legend most rögtön visszatérne, agyoncsapna, ha látná, hogy hagylak az út közepén álldogálni.

240. oldal, 32 (Donatella)

Belle_Maundrell >!

– Te miért nem öltöztél pillangószárnyú leopárdnak, vagy legalább egyszarvúnak? – kérdezte tőle.
Dante arcán átvillant egy vigyor árnyéka.
– Még Legend se tudna rávenni, hogy unikornisjelmezt viseljek.
– De az unikornisok varázserővel bírnak, és akkor a hölgyek mind téged akarnának simogatni.

127-128. oldal

3 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

A Szívek Hercege. A viszonzatlan szerelem és a jóvátehetetlen hibák szimbóluma, amely szüntelen rettenettel és morbid vonzódással töltötte el Tellát. Scarlett a fél gyerekkorát Legend és a Caraval bűvöletében töltötte, őt azonban a Szívek Hercege nyűgözte le, mióta csak kihúzta az anyja kártyapaklijából, hogy megjósoltassa vele a jövőjében rá váró szeretetlenséget.
A mítoszok váltig állították, hogy a Szívek Hercegének csókjáért meghalni is érdemes, és Tella gyakran képzelgett arról, vajon miféle érzés lehet egy ilyen halálos csók. Ám ahogyan növekedett, és már elég fiúval csókolózott ahhoz, hogy tudja, nincs az csók, amiért érdemes lenne meghalni, gyanítani kezdte, hogy a halálos csókról keringő mesék csak arra szolgálnak, hogy kellően riasztó színben tüntessék föl a szerelembe esés veszélyeit.

44-45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Donatella Dragna · Szívek Hercege
Belle_Maundrell>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mi tesz valamit valóságossá, Tella? – Dante beleakasztotta az ujját a lány leplének kötélövébe. – Ha látod, akkor valóban létezik? – ezzel húzni kezdte a Tella derekán feszülő kötelet, és közelebb vonta magához, mígnem a lány már csak az ő arcát látta. – Vagy ha hallod, akkor valóban létezik? – hangja kicsit érdesebb lett. – És mi van azzal, ha érzel valamit? Amit érzel, az valóban létezik? – Tella köpenye alá csúsztatta a másik kezét, és odatapasztotta a szíve fölé. Ha Tella szíve rendesen működött volna, az átható érdes hangtól és az áthatolhatatlan sötét tekintettől, ahogy fölé hajolt, most talán kiugrik a helyéről, és megül Dante tenyerében.
– Esküszöm neked, hogy ez – mi – soha nem volt része Legend terveinek. Amikor először megcsókoltalak, azt azért tettem, mert előtte meghaltam és föltámadtam, de még mindig nem éreztem magam elevennek. Szükségem volt valamire, ami valóságos. De ma éjszaka azért csókoltalak meg, mert akarlak. Azóta akarlak, mióta a Sors Bálján láttam, hogy képes vagy az életedet is kockáztatni csak azért, hogy engem fölbosszants. Azután már nem bírtam elszakadni tőled.
Dante most Tella szívéről a nyakszirtjére csúsztatta a kezét, és gyöngéden ott tartotta, miközben még közelebb hajolt hozzá.
– Attól kezdve minduntalan visszatértem hozzád, és egyáltalán nem Legend vagy a játék miatt. Hanem ezért, mert te annyira valóságos vagy, olyan eleven, olyan rettenthetetlen és vakmerő, és olyan gyönyörű, és ha ez, ami kettőnk között van, nem valóságos, akkor semmi nem az.
Ujjai ráfeszültek Tella nyakszirtjére, és még egyszer megcsókolta, mintha ez volna az egyetlen méltó lezárása mindannak, amit eddig mondott.

389. oldal