Don személy

– Kadét, látom, jól szórakozik.
Scar tényleg vigyorgott. Eszébe jutott, amit Chester mondott, a mentál tényleg a végsőkig védi őt.
Az ügynök ruganyosan felpattant a földről. Scar bocsánatkérően vállat vont, és Donhoz sétált.
– Köszönöm, hogy vigyáz rám.
– Legközelebb diszkrétebben fuldokoljon, szeretnék aludni.

208. oldal

223. oldal

174. oldal

Az méltó bármely hatalomra, aki szolgálatként fogja fel – mondta halkan Don.

– Az elvek nem elvont filozófiai játékok, hanem a cselekedetek alapjai.

443. oldal

Az életet védeni kell. De az egyedét vagy a fajét?

447. oldal

– Al… ma… – Don a torkában lévő szálakkal megpróbálta utánozni a nyomáskülönbséget,
Ezek a lények rendkívül együgyűek voltak körülötte. Edna teljesen felvillanyozódott a hangsortól.
– Nagyon ügyes vagy. Mondd még egyszer! – kérte.
(Igen, mondd, hogy ez egy rohadt, nyomorult alma.)
Don nem foglalkozott az újabb hangsorral, de az érzelmet megértette, és újra örömöt akart okozni. Megismételte a gondolatot.
– Roh…adt, nyom…orult alma.
– Mi?! – Edna úgy ugrott fel mellőle, mintha valami megcsípte volna.
(Nem láthatta! Az elmém mélyén gondoltam, […])

58. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Kérem, feleljen, mekkora a valószínűsége, hogy önt az érzelmei vezetik Don kezelése kapcsán?
Edna agyfelszíne tökéletesen érzelemmentes maradt, még az ujja vége sem lett melegebb, de a mélyben, az irtózatos fegyelem alatt Don látta a gondolatfolyamatot. Ugyan nem értette, mit jelent a „kurva” és az „anyád” szó, de Edna a maga hűvös természetével dühbe gurult.

67. oldal

– Zöld, de nem vagyok mutáns – fintorgott a kadét. – Segíthetek valamiben?
– Igen. Maga lenyűgöző. Megengedi, hogy megvizsgáljam?
– Tessék?!
– Mentál vagyok. Három másodperc alatt el tudom készíteni a géntérképét, természetesen
nem ingyen kérem, a Mentáltanács tudományos keretéből egyhavi fizetését kiutaltathatom cserébe. Maga rendkívüli emberpéldány.

1. rész