!

Don Quijote személy

Miguel de Cervantes: Don Quijote
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Alexandre Dumas: A három testőr
Paul Auster: New York trilógia
Frank Arnau: Halálra ítélem
Hamvas Béla: Arkhai
Michael Moorcock: A fekete folyosó
Paul Auster: The New York Trilogy
Faludy György: Vitorlán Kekovába
George Bernard Shaw: Vélemények, gondolatok
Sándor Iván: A regény jövője
Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
Csejtei Dezső: A spanyol egzisztencializmus története
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Neal Shusterman: Az óceán mélyén

Idézetek

>!
csillagka P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mindezt bízvást nélkülözhetnők – válaszolt Don Quijote –, ha el nem feledem, hogy egy üvegre valót készítsek Fierabrás balzsamából, melynek egy-két cseppjével sok időt és gyógyszert megtakaríthatnánk.

– Micsoda üveg, miféle balzsam az? – kérdezte Sancho Panza.

– Az olyan balzsam – felelte Don Quijote –, melynek készítése módját könyv nélkül is tudom, s tulajdonosának nem kell félnie a haláltól, s nyugodt lehet, még ha halálos sebet kapna is. Azért, ha majd elkészítettem és neked átadom, s megtörténik, hogy valami csatában két külön darabbá vágnák szét testemet, ami éppen nem ritkaság: ha te ezt látod, ne tégy semmi egyebet, csak vedd fel óvatosan és gyengéden testemnek azt a részét, mely a földre esett, s mielőtt a vér kihűlne, illeszd a másikhoz, mely a nyeregben maradt, de vigyázva, hogy a részek teljesen egymásra simuljanak; adj be aztán rögtön ne többet, csupán két kortyot az említett balzsamból, s majd meglátod, épebb leszek a legépebb almánál.

– Ha ez így van – szólt Sancho –, akkor én szívesen lemondok a sziget ígért kormányzóságáról, és minden szíves szolgálatom fejében egyebet se kívánok, csak a csodatevő balzsam receptjét adja nekem kegyelmed, hiszen egy unciájáért akárhol is megadnak két reált, s többre aztán nem is lesz szükségem, hogy tisztességesen és gondtalanul megélhessek. Még csak azt szeretném tudni, nem kerül-e nagyon sokba?

– Alig három reálért három pintet lehet készíteni – felelte Don Quijote.

– Isten irgalmazzon bűnös lelkemnek – kiáltott fel Sancho –, de hát mire vár akkor kegyelmed, hogy rögtön össze nem kotyvasztja, és nem tanít meg rá engem is?!

95-96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote
>!
metahari

– Azt azonban még mindig nem értem, mi késztet arra egy ilyen Don Quijote-szerű figurát, hogy feláldozza békésen csordogáló életét egy ilyen grandiózus tréfa kedvéért?
– Ez a legérdekesebb az egészben. Véleményem szerint Don Quijote egyfajta kísérletet hajtot végre. Le akarta tesztelni, mily mértékben engedik embertársai rászedni magukat. Lehetséges volna, így okoskodott, kiállni a világ elé, és merő hazugságot, ostobaságot zúdítani a nyakukba? A legteljesebb meggyőződéssel állítani, hogy a szélmalmok óriások, a borbélytál sisak, a bábuk igazi emberek? Lehetséges rávenni másokat, hogy tapsoljanak neki, még ha nem is hiszik, amit mond? Más szavakkal: meddig tolerálják az emberek az idült hülyeségeket, ha azok elszórakoztatják őket? Egyértelmű a válasz, nem? Bármeddig. Bizonyság erre, hogy még mindig olvassuk a könyvet. Mit sem veszített elevenségéből. Végül is egy ilyen könyvtől semmi mást nem várunk, mint hogy elszórakoztasson.

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote
>!
Kkatja P

Hogyan távolodhattunk így el egymástól? Visszatekintve úgy látom, alapvetően különbözött az érzékelésünk: én egzisztencialista és racionális beállítottságú vagyok, ő szomorú, romantikus alkat. A szakadék talán elkerülhetetlen volt, hiszen a tragédiákat is gyökeresen másként éljük meg. Hogyan nézzünk szembe a létezés kegyetlenségeivel? Szerintem Irene lényegében úgy gondolta, csupán két, egyformán gyötrelmes stratégia létezik: az egyik a tagadás valamilyen formája, a másik az elviselhetetlen szorongással járó tudatosság. Pontosan ezt fogalmazta meg Cervantes Don Quijote halhatatlan dilemmájában: Melyiket választod: a bölcs őrületet vagy a józan bolondságot?
    Van egy előítéletem, mely erősen befolyásolja terápiás módszeremet: sosem hittem abban, hogy a tudatosság őrülethez, a tagadás pedig józansághoz vezet.

160. oldal

Irvin D. Yalom: A magyar macska átka Pszichoterápiás mesék

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote
>!
Sli SP

Ruházkodjál takarosan, mert még a tuskó se látszik tuskónak, ha feldíszítik.

526. oldal, Második kötet - Ötvenegyedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote · ruhanemű
>!
Sli SP

Sohase mutasd magad pénzsóvárnak (még ha koncleső volnál is, amit nem hiszek), ne mutasd magad asszonyok után esenkedőnek, falánknak: mert mihelyt kiismeri gyenge oldaladat a nép és környezeted, ott indítja ellened ostromát, míg veszedelmed mélységes mélyére nem taszít.

527. oldal, Második kötet - Ötvenegyedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote
>!
Sli SP

– (…) igaz, hogy nem illik az embernek magamagát dicsérni, nekem néha meg kell tennem, amikor nincs körülöttem más, aki dicsérjen.

160. oldal, Második kötet - Tizenhatodik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: dicséret · Don Quijote
Hirdetés
>!
Sli SP

– Sancho – jegyezte meg Don Quijote –, te napról napra kevésbé együgyű s mindegyre okosabb leszel.
– Már hiszen rám is csak ragad valami a kegyelmed okosságából – válaszolta Sancho –, lám a terméketlen, sivár föld is termékennyé válhat, ha jól megtrágyázzák (…)

120-121. oldal, Második kötet - Tizenkettedik fejezet (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote · okosság · Sancho Panza
>!
Timár_Krisztina ISMP

Szóval, nekem az a nézetem, bakkalaureus úr, hogy akármilyen könyv vagy történet megírásához kitűnő értelem és érett ítélőképesség kívántatik; mulattatón elbeszélni, tréfásan írni csak nagy elmék képesek. A komédia legelmésebb szerepe a bohóc, mert együgyű ember nem játszhatja jól. A történet bizonyos tekintetben szent dolog, mert igaznak kell lennie, ahol pedig az igazság van, ott van az Isten is.

II. kötet, 33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote
>!
Timár_Krisztina ISMP

És a felfordulás közepén, a legeslegnagyobb zűrzavarban, Don Quijoténak egyszerre csak az a gondolat ötlött eszébe, hogy ő most hanyatt-homlok Agramante király összekeveredett táborába ront, amiért is dörgő szózattal így rengette meg az egész vendéglőt:
[…]
– Nem megmondtam-e, uraim, hogy ez elbűvölt vár, s hogy egy egész légió ördögnek kell benne lakoznia?! Nagyobb bizonyság okáért tulajdon szemével győződhetik meg mindenki afelől, hogy Agramante táborának zűrzavara fertőzött meg bennünket. Íme, ott a kardért harcolnak, itt a lóért, amott a sasért, emitt a sisakért, és harcolunk mindnyájan, és egyik se érti a másikat. Jöjjön hát kegyelmed, tanácsos úr és a tisztelendő úr is, legyen az egyik Agramante király, a másik meg Sobrino király, s békítsenek ki bennünket, mert a mindenható Istenre mondom, csakugyan nagy balgatagság, hogy ennyi előkelő ember, mint ahányan mi itt vagyunk, egymást ölje, gyilkolja ily haszontalanságokért.

I. kötet, 411. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote
>!
Timár_Krisztina ISMP

Ezt a piszkozatot a világ egyetlen orvosa vagy írástudója sem fogja soha tökéletesen letisztázni; mert felemás bolond ez, közbe-közbe tisztább pillanatai is vannak.

II. kötet, 127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Don Quijote