Dominic Wyatt személy

– Ha hiszed, ha nem, ez az egész nem rólad szól. Cseppet sem. Csak használnom kellett a… mondjuk úgy, a fürdőszobádat.
Hogy nem jöttem eddig rá? A csaj egyfolytában a hasát fogja, fájdalmai vannak, semmi élet az arcában, és reszket, mint a nyárfalevél. Ha ehhez még a vécéöblítést is hozzáveszem, magától adódik a magyarázat. Ez a csaj terhes. Szentséges úristen! Árt a magzatnak a paprikaspray? Használni biztos nem használ. Rohadtul nem szeretném, ha én lennék az oka, hogy összenőtt lábujjakkal vagy agykárosultan születik a baba. Lehet, hogy a hajóorvoshoz kéne vinnem, hogy nézze meg ultrahanggal, minden rendben-e odabent? Vagy majd csak otthonról küldjek neki egy ReadySet-feliratú rugdalózót? Szép ajándék lenne… „Bocs, hogy paprikaspray-vel támadtam a magzatodra!”
– És mióta…? – kérdeztem bénán, és próbáltam leplezni, mennyire megijedtem.
– Mit tudom én? Most hánytam először – sóhajtott fel. – Nem olyan nagy ügy.
[…]
– A reggeli rosszullétek ellen nem tudnak adni valamit?
– Mi van? Mi köze ennek a reggelhez? – A hangja vészesen elhalkult. – Te azt hiszed, terhes vagyok?
– Öööö… – Hát ez gáz.
– Jó ég, csak nem attól féltél, hogy ide, a fürdőszobádba szülök neked egy zombiivadékot?

66. oldal

A jó hír: hogy belement.
A rossz hír: hogy belement.

110. oldal

– Nézz a pólódra!
Magamra pillantottam, de a pálmás ing nem sokat mondott.
– Mi van? Pálmaültetvényeid vannak? – kérdeztem gúnyosan. – Azt azért furcsállnám.
– Azt mondtam, nézz rá a pólódra! Ne az én ingemre. A saját pólódra!
Hát akkor csakis a ReadySetre gondolhat. Ijedten hátráltam, és amikor beleütköztem az ágyba, lehuppantam.
– Szent Habakuk! Te Dominic Wyatt vagy! A ReadySet dobosa!
A mosolyából látszott, hogy most ismét önelégülten magabiztos önmaga lehet.
– Igen, az vagyok.
– Aztarohadt! – mondtam tisztán és világosan. – És tuti nem vagy meleg?
Na ezzel legalább hamar lehervasztottam az öntelt kifejezést a képéről.
– Nem!
– Tényleg? Pedig esküdni mertem volna rá.
– Nem!

– Ha nem hagyod abba a dob püfölését, én verem szét a fejeden!
Tim és Chris úgy néztek rám, mint akik mindjárt hívják a biztonságiakat, és erőszakkal eltávolítanak a stúdióból.
– Egy dobszerkó drága dolog, Tim – jegyeztem meg.
– Akkor is megéri.
Chris egyetértően bólogatott.
– Négy napja úgy viselkedsz, mint akinek feldugtak egy dobverőt a seggébe. Ez nem mehet így tovább!

– Miért van neked szükséged paprikaspray-re, Dominic? Ki a bánat vagy te?
Nem is tudom, mit vártam, hogy mit mond. Például, hogy: „Vilmos herceg rokona vagyok. Egy kisebb, általad talán nem ismert ország uralkodója, amely a sípályáiról és kiváló gyógyfürdőiről ismert.”
Arra biztos nem számítottam, hogy csak annyit mond:
– Nézz a pólódra!
Magamra pillantottam, de a pálmás ing nem sokat mondott.
– Mi van? Pálmaültetvényeid vannak? – kérdeztem gúnyosan. – Azt azért furcsállnám.

– Mindegy, abban segítsetek, mit vegyek neki, hogy jobban nézzen ki – mondtam, és az állványok felé fordítottam az iPadet. – Komolyan, Corey, segíts!
A srác nevetett, és izgatottan dörzsölte a tenyerét.
– Szempillafesték, szemceruza, ajakfény, korrektor, arcpirosító, szemhéjpúder. Minimum. Kihagytam valamit? – kérdezte Mackenzie-től.
– Szerintem nem.
Igyekeztem nem bepánikolni.
– Szóval volumennövelő szempillafesték? Vagy szuper-volumennövelő? Csomómentesen felvihető… vagy spirálos? Mi a bánatot vegyek neki, Corey?
– Oké, haver. Lélegezz mélyeket! Milyen a szempillája a csajnak?
Döbbenten meredtem a képernyőre.
– Hogyhogy milyen? Amilyen a szempilla lenni szokott. Vagy ez beugrató kérdés?
Mackenzie kacarászott.
– Világosabb árnyalatú? Hosszú? Rövid és sűrű? Vagy…
– Honnan tudjam? Nem szoktam a szempilláját tanulmányozni!
Corey végre megszánt, és átvette az irányítást.
– Rendben, értjük. Nem tudod, milyen a szempillája. Csak nyugi. Vegyél különböző festéket, sötétbarnát meg feketét. Ez menni fog?
– Talán.
– Jó, vegyél fekete szemceruzát is.
– Oké, oké – motyogtam, mint valami dilinyós.
– Már majdnem megvagyunk. Milyen színű a szeme?
– Hát… – Jézusom, még ezt se tudom! – Hát olyan szemszínű… valamilyen normális.
Mackenzie vidám hitetlenkedéssel csóválta a fejét.
– Tudod, ezzel nem mondtál sokat.
Próbáltam felidézni a pillanatot, amikor először láttam Hollyt közelebbről. Halálsápadt volt az arca, a szája tátva… és vörös karikák a szeme körül. Kábé ennyire emlékeztem.
– Azt hiszem, talán barna… vagy valami olyasmi.
– Hűha… ez a párkapcsolatdolog nem az erősséged, Dom. Vered a lécet rendesen – élcelődött Corey.

…körülbelül annyira voltam laza és nyugodt, mint a Titanic kapitánya a jéghegy láttán.

– Mit hittél, mennyi idős vagyok?
A homlokát ráncolta, gondolom, azért, mert nehéz megsaccolni a zombik életkorát, tekintve hogy már halottak. Persze ezt így nyilván nem akarta a képembe mondani.
– Nagykorúnak hittelek. Fel sem merült bennem a liliomtiprás lehetősége.
– Ó, pedig idősebb pasik elcsábításában utazom. Tudod, hányan kerültek már sittre miattam?
– De előtte a diliházba, az tuti.

Az üzenetek tárgyából szépen kikerekedett a történet.
•Milyen az út? Hiányzol. Sok szerencsét az unokatesókhoz!
•Dominic Wyatt új barátnője pont úgy néz ki, mint te. De komolyan.
•UGYE nem jársz titokban Dominic Wyatt-tel?
•Csak vicceltem.
•ÚRISTEN! TE DOMINIC WYATT-TEL JÁRSZ!
•MIÉRT NEM MONDTAD EL?
•A People szerint már KÉT HETE tart.
•HOGY titkolhattad ezt el ELŐLEM?
•Ugye már nem haragszol rám a mikulásos dolog miatt? TÉNYLEG SAJNÁLOM!
•Szóval NEM vagyok a legjobb barátnőd? Felőlem…
•Bocs, visszaszívtam.
•írjál már e-mailt!
•Még mindig nem írtál.
•EL SE HISZEM, HOGY EGY ROCKSZTÁR A PASID!