!

Dömdödöm személy

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka!

Idézetek

>!
jeno

Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm.
Így szavalt:

Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm

– Nem ér! – rikoltozott Bruckner Szigfrid. – Akkor én meg azt mondom, hogy:

Prampapam, prampapam,
prampa-prampa-prampapam

– Nono – mondta Mikkamakka –, csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse.
– Miért, mit jelent?
– Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.
– Engem is? – kérdezte gyanakodva Bruckner Szigfrid.
– Persze, téged név szerint is megemlített – mondta Mikkamakka.
– Éljen Dömdödöm – kiáltott Bruckner Szigfrid –, adjuk neki az első díjat!
– Adjuk! – kiabálták a többiek.

Dömdö-dömdö-dömdödöm című fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Mikkamakka
1 hozzászólás
>!
Sophia_Mathe

– Kuss! – mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. – Itt vihorásztatok, röhécseltetek, talán még vicceket is meséltetek egymásnak, miközben hallhattátok, hogy közeledem.
– Nem hallottuk – tiltakozott Ló Szerafin –, csak a vége felé, éppen hogy alig-alig; annyira, hogy döbb, döbb…
– Igen, igen, s azt hittük, a fülünk cseng – toldotta meg Aromo.
– Vagy hogy egy üres hordó gurul – bólogatott Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.
– Dömdödöm – mondta Dömdödöm.
– Vagy hogy dobol egy dobos – így Vacskamati.
– Vagy?! – kérdezte ordítva Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, és szigorúan Szörnyeteg Lajosra nézett.
– Szerinted mi volt?
Szörnyeteg Lajosnak reszketni kezdett a térde kalácsa.
– Én azt hittem, hogy… izé… hogy döböl egy döbös.

Bikfi-bukfenc-bukferenc

>!
Sophia_Mathe

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Na, akkor minden rendben van – mondta elégedetten Mikkamakka –, nem is végződött olyan rosszul ez a történet.
– Te meg, Bruckner Szigfrid – mondta szigorúan Aromo –, ígérd meg, hogy nem leszel többé nagyképű!
Bruckner Szigfrid vadul szökkent egyet, kidüllesztette a mellét.
– Épp a te szád jár! Egyáltalán hogy mersz engem megszólítani! Hol van a te fogad gránitba ágyazva, kiállítva az erdőn? Hol állítottak a te szemfogadnak emlékküvet? Sehol! Mert kinek a szemfogának van emlékküve? Gránitból, arany betűkkel! Kinek? Csodabruckner Csodaszigfridnek! Csodanekem.
A többiek földbe gyökerezett lábbal nézték. Megszólalni csak az egy Dömdödöm tudott.
– Dömdödöm – mondta megrendülten.

A fájós fogú oroszlán

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Mikkamakka
>!
retroVerso

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?! – háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

Bemutatkozunk

Kapcsolódó szócikkek: Dömdödöm
1 hozzászólás
>!
Dün SP

– Lajoskám… – kezdett bele egy mondatba Vacskamati, de nem tudta befejezni, mert Dömdödöm szigorúan közbevágott.
– Dömdödöm – mondta. És nehogy félreértsék, megismételte. – Dömdödöm!
Elsápadtak valamennyien. Ijedten néztek Dömdödömre.
– Csak nem? Ezt komolyan mondod, Dömdödöm? – kérdezte reménykedve Vacskamati, hátha nem komolyan mondja.

Kapcsolódó szócikkek: Dömdödöm · Vacskamati
>!
Dün SP

Bruckner Szigfrid ünnepélyesen Dömdödöm felé nyújtotta a mutatóujját.
– Én téged ezennel regenátnak nyilvánítlak.
– Talán generátornak – javította Vacskamati.
– Renegátnak – mondta Aromó, immár helyesen.
Vacskamati hadonászott.
– Regenátor vagy generátor, mindegy. Büntetésből idekötözzük a fához. Itt aztán renegáthatsz!

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Vacskamati
6 hozzászólás
Hirdetés
>!
Tíci SP

– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

Bemutatkozunk

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Dömdödöm
30 hozzászólás
>!
kedaiyun

Bruckner Szigfrid ünnepélyesen Dömdödöm felé nyújtotta a mutatóujját:
– Én téged ezennel regenátnak nyilvánítlak.
– Talán generátornak – javította Vacskamati.
– Renegátnak – mondta Aromo, immár helyesen.
Vacskamati hadonászott.
– Regenátor vagy generátor, mindegy! Büntetésből idekötözzük a fához. Itt aztán renegáthatsz!

Gyere haza, Mikkamakka! 149. o.

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Vacskamati
>!
Dark

S ekkor szigorúan megszólalt Dömdödöm:
– Döm, döm! – mondta, és Bruckner Szigfridre mutatott.
– Micsoda?! – kiáltott rémülten Bruckner Szigfrid. – Halljátok, mit mond?
– Halljuk, halljuk – bólogattak a többiek, s Bruckner Szigfrid láthatta az arcukon, pontosan azt gondolják, amit Dömdödöm mondott. Mindenki jól értette: azt mondta Dömdödöm, hogy hiába ugrálnak, csakis egy orvossága van a bajnak. Be kell tömni a szemtelen szemfogat.
– Arra gondolsz – kérdezte óvatoskodva Bruckner Szigfrid –, hogy elmenjek egy fogorvoshoz, és krrrzrrr, fúróval…?
– Dödöm – bólogatott Dömdödöm.
– Hát azt aztán nem, de nem ám! – ordított torkaszakadtából Bruckner Szigfrid.
– Jó, ha nem, hát nem – mondta Mikkamakka –, akkor isten veled. – Már állt is fel. – Gyertek! – szólt a többieknek.
Szedelőzködtek.
– Ezt… ezt nem tehetitek velem! – hápogott Bruckner Szigfrid. – Mi lesz a fogammal?
– Mondtuk, hogy csak a fogorvos segít.
– Olyan mogorva vagy velem – duzzogott Bruckner Szigfrid.
– Mondhatjuk vidáman is – illegette magát Vacskamati. – Csak a, hihi, fogorvos, haha… segít, hehe.
Bruckner Szigfrid felugrott.
– Szétlapítom! – kiáltotta. De lendülete már az első lépés után elhervadt, vállát leejtette, nyakát behúzta, s szomorkásan motyogta maga elé: – Csak a fogorvos segít.

A fájós fogú oroszlán

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Mikkamakka · Vacskamati
>!
negyvenketto

Legelsőnek Szörnyeteg Lajos készült el a verssel. Föl is állt, hogy elszavalja.

A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

Huhú, fiúfütty, lengettek, rengettek, fütyörésztek, fityirésztek a többiek.
– Ez nem vers, kikérem magamnak! – dühöngött Bruckner Szigfrid.
– Hallod, Mikkamakka, azt mondja, nem vers?! – méltatlankodott Szörnyeteg Lajos.
Mikkamakka ráncolta a homlokát.
– Hát bizony – mondta aztán –, kedves Lajos, ez tényleg nem vers.
– Miért – lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos –, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?
Mikkamakka elgondolkozott, vakarta a feje búbját. Valami okosat akart kisütni. Ki is sütött, mert amikor Szörnyeteg Lajos harmadszor kérdezte, hogy miért nem vers, rávágta:
– Csak!
És lássuk be, igaza volt.

Dömdö-dömdö-dömdödöm című fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Mikkamakka · Szörnyeteg Lajos · vers