Dmitrij Belikov személy
5 hozzászólásIdézetek
– Ah, Belikov – rázta meg Abe Dmitrij kezét. – Reménykedtem benne, hogy összefutunk. Nagyon szeretném jobban megismerni. Talán szakíthatnánk egy kis időt arra, hogy beszélgessünk, és többet megtudhassak az életéről, a kedvteléseiről s a többi. Szeret vadászni? Olyan vadásztípusnak tűnik. Egyszer elmehetnénk. Ismerek egy remek helyet az erdőben. Jó messze. Elmehetnénk oda egész napra. Nagyon sok kérdést szeretnék feltenni magának. És nagyon sok mindent szeretnék mondani.
Pánikkal teli pillantást vetettem az anyámra, némán könyörögve, hogy vessen véget ennek. […]
– Ami azt illeti – mondta az anyám fesztelenül –, én is szívesen elmennék. Nekem is rengeteg kérdésem lenne, különösen arról az időszakról, amikor még mindketten a Szent Vlagyimirban voltatok.
– Nincsen nektek most dolgotok valahol?
[…]
– Fuss! – mondtam, amikor eltűntek. – Ha most megszöksz, talán nem veszik észre. Menj vissza Szibériába!
423. oldal
– Te… te cipeltél be engem ide?
– Miután széttörtük a padot, és kiszabadítottuk a lábadat – Istenem. És erről is lemaradtam. Csak egy vonzóbb dolgot tudok elképzelni annál, hogy Dmitrij a karjában visz valahova: hogy a karjában visz valahova, és nincs rajta ing.
180. oldal
Dmitrij előttem sétált ki. Miközben alaposan megnéztem magamnak, felmerült bennem, hogy nem hagyhatom veszni a lehetőséget. A hátára ugrottam, pontosan abban a pózban, ahogy tanított. A meglepetés ereje is az én oldalamon állt. Minden tökéletes volt, fogalma sem lehetett arról, hogy jövök.
Mielőtt hozzáérhettem volna, Dmitrij elképesztő sebességgel megfordult. Egyetlen fürge mozdulattal elkapott, mintha nem is lenne súlyom, és a földre tepert, hogy moccanni sem bírtam.
Felnyögtem.
– Nem csináltam semmit rosszul!
Dmitrij farkasszemet nézett velem, miközben megfogta a csuklómat, de nem nézett ki olyan szigorúnak, mint edzés alatt. Olyan volt, mintha viccesnek találná a dolgot.
– A csatakiáltásod meglehetősen árulkodó volt. Legközelebb próbálj meg csendben maradni!
– Számított volna bármit, ha csendben maradok?
Dmitrij elgondolkozott.
– Nem. Valószínűleg nem.
104. oldal
– Történelemből vagy a leggyengébb, és valahogy mégis mindent tudsz Kelet-Európáról.
– Hát, kell az anyag a poénjaimhoz, elvtárs.
20-21. oldal
– Hú! – Nem hittem volna, hogy Dmitrij még jobb fej lehet, mint gondoltam, de tévedtem. – Megverted az apádat. Úgy értem, rettenetes… Ez rettenetes. De, hát, hú! Te tényleg egy isten vagy!
Dmitrij pislogott.
– Micsoda?
– Izé, semmi.
135. oldal