Diomédész személy
Idézetek
A királyok láthatóan szívesen beszélgettek és időztek velünk a hajó korlátjánál. Egymás szájába adták a szót, történeteket meséltek a tengeri utazásaikról, a háborúkról, arról, hogyan nyertek versenyeket a réges-régi sportjátékokon. Akhilleusz érdeklődve hallgatta őket, és rengeteg kérdése volt.
– Ezt hol szerezted? – kérdezte Odüsszeuszt, és a lábán lévő hegre mutatott.
– Ó! – Ithaka hercege a tenyerét dörzsölte. – Ez egy igen érdekes történet. Ám mielőtt elmesélem, beszélnem kell a kapitánnyal. – A nap felé intett, amely alacsonyan, fáradtan csüngött a horizont felett. – Lassan le kell táboroznunk valahol.
– Majd én megyek – mondta Diomédész, és ellökte magát a korláttól. – Legalább annyiszor hallottam ezt a történetet, mint a nászágyasat.
– Sajnálhatod – szólt utána Odüsszeusz. – Ne is törődjetek vele! A felesége egy istentelen szajha. Az ilyesmi bárkinek megkeserítené az életét. Nos, az én feleségem…
– Esküszöm – kiáltott vissza Diomédész a hajó túlsó feléből –, ha befejezed ezt a mondatot, átdoblak a korláton, és úszva jöhetsz Trójáig.
– Látjátok? – Odüsszeusz a fejét rázta. – Megkeseredett.
159. oldal
348-349. oldal, 33. fejezet (General Press, 2020)
majd pedig így szólt harcban-erőshangú Diomédész:
„Nesztór, hős szivem és lelkem nagyon ösztönöz engem,
hogy behatoljak a trójai ellenség csapatába,
mely közelünkbe tanyáz: de ha bajnok társam akadna,
bátrabban mennék, még több bizalommal az útra.
Mert hol kettő jár, hamarabb meglátja az egyik,
hogy mi a jó; a magányos meg, ha talál is egyet-mást,
mégiscsak lomhább eszü és gyöngébb leleményű.”
180. oldal, X. ének - Dolón elfogása (Európa, 2005)
Homérosz: Íliász 75%
Egy másik érv egyaránt szolgálhatja a vádlót és a védőt; mivel egy cselekedetet több célból lehet elkövetni; a vádlónak rosszhiszeműnek kell lennie és rosszra kell magyaráznia a tettet, a védőnek pedig jóra. Azt például, hogy Diomédész* Odüsszeuszt választotta társául, az egyik fél azzal magyarázhatja, hogy Odüsszeuszt tartotta a legderekabbnak, a másik éppen ellenkezőleg, mert egyedül az nem lehetett versenytársa, lévén hitvány alak.
* Vö. Iliasz 10, 242.
219. oldal, III. könyv - 15. fejezet (Gondolat, 1982)
→ |
---|