Dexter O'Neil személy
Idézetek
– Nem akartam ilyen egyértelműen fogalmazni, de igen. Azt kérdeztem, hogy volt, vagy van-e fiúd? […]
Túl sokáig hallgattam.
– Van vagy nincs? – kérdezte.
Hangja olyan könnyed volt, mint az enyém egy perccel ezelőtt, de azért kiérződött belőle egy kis aggodalom.
Mondd neki, hogy van! Mondd, hogy van!
Megfordultam. Zseblámpám fénye a földre siklott.
– Nem. Nincs fiúm.
Azt hittem, hogy már Dex minden mosolyát láttam. A bolondosat a gunyorost, a boldogot. De az arcára futó mosoly egészen másmilyen volt. Ez volt a szexi vigyora.
– Köszönöm, Istenem! – sóhajtott fel, aztán odajött hozzám, és átkarolt.
– […] Mit csináltok tulajdonképpen?
– Éjszakánként gyanús helyeken settenkedünk az interneten vásárolt ciki felszerelésekkel – mondta Dex, és Romy újra a karjára csapott.
– Összegyűjtjük a helyi kísértethistóriákat, és kinyomozzuk őket – javította ki Romy.
Dex előrehajolt, és nagy komolyan ezt suttogta:
– A kinyomozzuk szó a kódneve annak, hogy az internetről vásárolt ciki felszerelésekkel gyanús helyeken settenkedünk éjszakánként…
– Halott voltam, de még úgy is jobban néztem ki, mint akármelyik srác a suliban.
235. oldal
Dex megszólalt a hátam mögött:
– Elnézést, Brannick professzor! Kérdezhetek? Kimehetek pisilni?
– Majd óra végén!
– Csak vicceltem – mondta, de engem már elkapott a gépszíj, és meg sem hallottam.
– Az igazat megvallva szerelmes lettem beléd. Nagyon ciki lenne, ha randizni hívnálak?
58. oldal
– Te másodikos vagy, én elsős. Olyanok vagyunk, mint Rómeó és Júlia.
58. oldal