Dexter Morgan személy

Nem lenne annak jó vége, ha a birkák megtudnák, hogy Dexter a farkas közöttük.

– Itt kocsikázom egy pasassal, aki megölt, hányat is, tíz-tizenöt embert?
Soha nem öröm, ha ilyen durván alulbecsülik az embert de ez nem tűnt a megfelelő lélektani pillanatnak ahhoz, hogy kijavítsam Debet.

De most tényleg: aki az újságot sem bírja időben kihozni, hogy várhatja el tőlem, hogy uralkodjak magamon, és ne öljek embereket?

17. fejezet

– Néha annyira pasi vagy. – Ezzel nehezen vitatkozhattam volna, mivel fogalmam sem volt, hogy mit jelent.
– Köszönöm – feleltem, mire Rita megrázta a fejét.

217. oldal

Rengeteg tanácsot hallottam és olvastam arról, hogy mitől működik egy házasság, de az enyémnek pillanatnyilag leginkább egy tolmácsra lett volna szüksége.

92. oldal

Én soha nem veszítettem el a csodálatomat az emberi lények végtelen találékonysága iránt, ha a felebarátaikon ejtett halálos sebekről volt szó.

Természetesen nem morzsolok el rejtett könnycseppeket a pelenkák vagy kiesett tejfogak gondolatára, mivel az ilyesminek előfeltétele lenne, hogy képes legyek érzelmekre, én pedig egész jól megvagyok e mutáció nélkül is.

Rita egy farmersortban és egy selyemmasnival megkötött, fehér topban jött vissza. El kellett ismernem, nagyon jól nézett ki. Rendkívül jó ízléssel választom meg az álruháimat.

Lily Anne itt van, és én meg akarok változni. […] A karomban akarom tartani. Az ölembe akarom ültetni, és felolvasni neki a Micimackóból és a Pán Péterből. Meg akarom fésülni a haját, megtanítani őt a fogkrém használatára, és ragtapaszokat akarok tenni a térdére. Át akarom ölelni napnyugtakor egy kiskutyákkal teli szobában, miközben a zenekar a „Boldog születésnapot” játssza, és tanúja akarok lenni, ahogy felnő egy rákgyógyító, szimfóniakomponáló felnőtté, és ehhez nem maradhatok az, aki mindig is voltam – és ezzel nincs is semmi baj, mert ráébredtem még egy fontos dologra. Már nem akarok Dexter, a Démon lenni.

10. oldal

– Jézusom – szólalt meg. – Benned bízik, bennem meg nem?
– Látja, hogy az én szívem tiszta – jelentettem ki.
– Tiszta micsoda? – érdeklődött Debs, és megcsóválta a fejét. – Jézusom. Ha tudná.