Devecseri Gábor személy

Szilveszteri jelmezes mulatság Devecseriéknél.
Karinthy középkori csillagász, hosszú hegyes süvegben, aranycsillagokkal teleszórt fekete talárban, Kosztolányi francia abbénak öltözve, Aranka Carmen, én Salome, Babitsék mind a ketten pattogatott kukorica jelmezben, zörgő kukorica füzérekkel.

92. oldal

104. oldal

Egyébként a Karinthy családról valóban mindent meg lehet tudni az irodalomtörténetből. Túl sokat is. Túl sok mindent. Túl sok mindent megírtak róluk a kortársak. Vagyis mindent megírtak, amit lehetett. Meg amit nem lehetett, azt is. Szinte nem maradt megírnivaló. (Akkor mit akarok én megírni?) Amit meg nem írtak meg, azt pedig szájhagyomány útján fecsegték közkinccsé. Vicceket. Anekdotákat. Történeteket. Legendákat. A Karinthy család a mítoszok ködében lebeg. Lehet, hogy a valóságban nem is létezik már, csak az irodalomban?
Devecseriné Guthi Erzsébet a Búvópatakban, Németh Andor az Egy foglalt páholy történetében, Devecseri Gábor a Lágymányosi istenekben örökíti meg őseimet. Déry Tibor önéletrajzi emlékeiben – Ítélet nincs – nagyanyámmal, Böhm Arankával folytatott heves szexuális élményeit teszi közkinccsé. Kosztolányi Dezsőné emlékirataiban szedi ízekre nagyanyámat és magasztalja fel nagyapámat. És így tovább. Hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem.
Unom a felsorolást, tessék utánanézni.
Úgy is mondhatnám: a tököm tele van a Karinthy családdal.

Indiszkréció

Köztudott, hogy csillagászati szempontból december 21-e az év legsötétebb napja, és mit ad Isten, ezen a napon született Sztálin is. Devecseri Gábor azonban fenemód furfangosnak bizonyult, meg kigondolta, hogy ezt a napot nem az év legsötétebb napjaként kell látnunk, hanem olyan eseményként, amikor „az éj zsugorodni kezd és növekedni a fény”, mert megszületett a nagy Sztálin.
[…]
Nem marad el Devecseri Gábor mögött Somlyó György sem, mert – habár nem olyan leleményesen, mint barátja – a hízelgés lehetőségét ő is megtalálta. Arról lelkendezik a verségben, hogy Budapesten a Sztálin térről indulnak a távolsági buszok, és „mi vagyunk az új utasok”. Ez nem valami nagy ötlet ugyan, de a törekvő szándék kiérződik belőle, s ez volt a fontos.

237-238. oldal

Devecseriné Guthi Erzsébet a Búvópatakban, Németh Andor az Egy foglalt páholy történetében, Devecseri Gábor a Lágymányosi istenekben örökíti meg őseimet. Déry Tibor önletrajzi emlékeiben – Ítélet nincs – nagyanyámmal, Böhm Arankával folytatott heves szexuális élményeit teszi közkinccsé. Kosztolányi Dezsőné emlékirataiban szedi ízekre nagyanyámat és magasztalja fel nagyapámat. És így tovább. Hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem. Unom a felsorolást, tessék utánanézni. Úgy is mondhatnám: a tököm tele van a Karinthy családdal…A mosolygó arcokból is elegem van. A révedező tekintetekből is. (Pl. Istenem, a Frici! Vagy: Tudod-e, hogy a Cini…? stb.)

92. oldal

És akkoriban történt az a nívódíjosztás is, amit Ortutay Gyulával Devecseri Gab intézett Karinthy Gabi számára. Behívják, és átnyújtanak neki egy nívódíjat, ami majd kedvet csinál neki a munkához. El is jött. Ünnepélyes keretek között zajlott a díjátadás. Ortutay elnökölt, beszédet tartott. Nyílt az ajtó, bejött Karinthy Gabi. Bólintott, meglátta Ortutayt: – Szerbusz, Tutus, régen láttalak, jól vagy? – Jól, Gabikám, ülj le. És folytatta a beszédét. Gabi leült. – És mi vagy te most, valami nagy ember?- Én vagyok a miniszter – mondta Ortutay és tovább beszélt. – Az jó, gratulálok – mondta Gabi és ült tovább. – Te, Tutus, nincsenek neked gyerekeid? – kérdezte fennhangon, egy mondat közben. – De vannak, Gabikám – mondta Ortutay. – Olyan aranyos kis lurkók? Az remek lehet. Aztán még egy ideig hallgatta az ünnepséget. Egy idő után hirtelen felállt, és azt mondta: – Na, én most elmegyek, szervusztok. És kedvesen integetve Ortutay felé, aki a díszhelyen ült, angolosan távozott.

437. oldal

Mestereim, barátaim lassanként fölkerülnek a könyvespolc deszkájára, fényképen. Apám, Kosztolányi, Babits, Móricz és így tovább, Hunyady, Somlay. Majd Kellér Bandi, Benedek Marcell, Tersánszky. Most Devecseri Gabiról keresek egy jó képet, amit bekereteztessek és kiakasszak, így telik meg lassanként a könyvespolcom és ürül ki az életem.

233. oldal, II. kötet, 1971. október 29.

[…] milyen alapon mondhatjuk, hogy itt a görög irodalomról beszélünk?
Semmilyen alapon nem mondhatjuk. De közben (nagy bátran!) mégis kimondhatjuk, hogy az is részesül valamennyire a görög költészetből, aki csak műfordításokat olvas.
De leginkább mindenki, aki verseket olvas és értelmez – legyen akár műfordító, például Babits Mihály vagy Devecseri Gábor, egy ógörög szakos egyetemi tanár Heidelbergben, esetleg Anakreón egyik kortársa az antik világban vagy egy mai valaki, a 21. századból, például egy Martens-bakancsos Géza, vagy egy fülbevalós Kriszti –, az elsősorban saját magával szembesül.
És ennél nincs fontosabb.

196-197. oldal

Tini azt szokta mondani, egy dal biztosan túléli: a Micimackó. E szerény megjegyzéssel szemben azonban az az igazság, hogy Bródy János megkerülhetetlen a magyar könnyűzene történetében. Sok gyerek nem is tudja, hogy ha Halász Judit dalait énekli, ismert költők (Weöres Sándor, Devecseri Gábor, Zelk Zoltán stb.) mellett leginkább Bródy János verseit fújja.

Nonszenszek
Gergely Ágnes antológiáinak olvasásakor

I.
A muzsikus Albinoni
olasz volt, nem albioni.
Ezzel szemben Disraeli
angol és nem izraeli.
Avagy talán Palestrina
szülőföldje Palesztína?
Nem. Szerb Antal se szerb, kérem,
van némi zavar e téren.

II.
Ha lombon kék csermely átles,
te nevetsz ránk, Gergely Ágnes.
Lábadon friss kék harisnya,
az légy, mintsem vén barisnya.

III.
Szebb a szerény vadvirág is,
mint a legszebb admirális.

IV.
Prózában
Devecseri Gábor Iliász fordítását Homérosz ültette át görögre.
De olykor el-elszundikált. Így keletkezett az Önkéntes határőr.

1999

32. oldal - Függelék (Belvárosi, 1999)