Detroit helyszín
Idézetek
Ezenkívül kaptam egy Detroiti túlélési kalauz című könyvecskét. A város az Egyesült Államok fajilag legmegosztottabb települései közé tartozott, ahol még mindig nem ültek el teljesen az 1967-es forrongások utóhullámai, és évi több mint nyolcszáz gyilkossággal országos listavezetőnek számított. Az irodában elég hátborzongató totót szerveztünk, amelyben arra lehetett fogadni, pontosan hány emberölést regisztrálunk az év végére. Mint a legtöbb pályakezdő nyomozó, lelkesen és teljes gőzzel láttam munkához, de hamar ráeszméltem, mivel állok szemben. Négy évet töltöttem a légierőnél, de harci cselekményekhez legközelebb akkor kerültem, amikor a légi támaszpont kórházában sebesült vietnami veteránok mellett feküdtem, mert sportsérülés miatt meg kellett operálni az orromat.
52. oldal
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok 92% Az FBI különleges egységének kulisszatitkai
…az emberi történelem legbiztonságosabb helyszínén, a 21. század fordulójának Nyugat-Európájában évente körülbelül 1 gyilkosság jut 100 000 főre. Még a leggyengédebb társadalomban is akad egy-egy fiatalember, akit elragad a hév a kocsmai verekedésben, vagy egy-egy idős hölgy, aki arzént tesz a férje teájába, ennél alacsonyabb arány a gyilkosságok tekintetében tehát nem is nagyon létezik. A modern nyugati országok közül az Egyesült Államok a legveszélyesebb. Az 1970-es és 1980-as évek legrosszabb éveiben mintegy 10 gyilkosság jutott 100 000 emberre, a hírhedten erőszakos városokban – például Detroitban – pedig körülbelül 45. Ha ilyen gyilkossági arányokkal rendelkező társadalomban élnénk, már a mindennapi életben is tapasztalnánk a veszélyt, ha pedig az arány eléri a 100 000 főre jutó 100 gyilkosságot, már személyes érintettségünk is lenne: ha feltételezzük, hogy száz rokonunk, barátunk és közeli ismerősünk van, egy évtized leforgása alatt valamelyiküket valószínűleg megölnék. Ha az arány 1000-re nőne (1 százalék), évente egy ismerősünket elveszítenénk, és életünk során nagy valószínűséggel minket is meggyilkolnának.
[…]
A törzsi közösségekben átlagosan évi 524 háborús haláleset jut 100 000 főre, vagyis körülbelül fél százalék.
75-76. oldal
Steven Pinker: Az erőszak alkonya 92% Hogyan szelídült meg az emberiség?
A ház egykor csinos kis otthonnak számított Detroit külvárosában. Egykor családbarát és biztonságos volt. Öt-hat évvel ezelőtt még büszkén mutatta volna neki egy ingatlanügynök. Viszont a mostani reggelen az ablakokat karton és fa borítja. Víz nincs. Egy nagy favödör áll a konyhabútoron, poshadt szagot árasztva magából. Nyomuk sincs a szokásos gyerekjátékoknak.
10. oldal
– Emlékszel, amikor Detroitban egy motorblokkal vágta agyon Tömítőgyűrű Mamát?
– Meg azok a törpék Bolognában! Leo fogkrémből készült füstgránáttal robbantotta fel őket.
– A Szerszámok Ura – mondta Jászon.
– Oroszlánszívű Leo – kontrázott Piper.
– Leo séf, a tofutaco-szakértő.
474. oldal, LVII. Piper
Az 1957-es Cadillac Eldorado Brougham volt a tökéletes halálgép. A majdnem három tonna acélt masszív pofájú, nagy farkú állatformába préselték, amit annyi krómmal béleltek ki, hogy elég lett volna egy Terminátornak, és még marad is – nagy része hosszú, éles csíkokban lett felhelyezve, ami ütközéskor levált és halálkaszaként lenyisszantotta a járókelők húsát. A négy reflektor alatt két króm lökhárítógolyó dudorodott, akár felrobbant torpedó vagy G kosaras Madonna-haláldidkó. A nem teleszkópos kormányoszlop számtalan komoly sérülést tudott okozni a sofőrnek, az elektromos ablakok lefejezték a gyereket, a biztonsági öv hiányzott, a 325 lóerős V8 motor fogyasztása olyan rémes volt, hogy hallani lehetett, amint folyékony dinoszauruszt próbál felszippantani a földből. Volt százhetven kilométer per órás csúcssebessége, valamint pépes, uszályszerű felfüggesztése, ami akkora sebességnél nem stabilizálhatta az autót, és alulméretezett fékje, ami pedig nem állíthatta meg. A hátul kimeredő uszonyok olyan magasak és élesek voltak, hogy még parkolva is halálos fenyegetést jelentett a gyalogosokra, és az egész verda magas, fehér gumikon ült, amik úgy néztek ki, és annyit is értek, mint négy túlméretezett, motorizált fánk. Detroit akkor sem tudott volna előállítani ennél halálosabb járgányt, ha egy gyilkos bálnát fednek be strasszal. Remekmű volt.
263-264. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Aki megnézte a Jackie Brownt, és gondolkodott 5 percet a Robert De Niro által megjelenített Louis figuráján, annak rá kellett jönnie, hogy Louis Gara csakis magyar, illetve hungaro-amerikai lehet. Aki ekkora balfasz, annak kell, hogy legyenek gyökerei a Kárpát-medencében! Középkorú komálós, régi sittes haver, föntről jött Miskolcról, vagy mi, Detroitból.
172. oldal
Frigyesnek pedig betört az orra. A WC-n történt, ahová hatóránként egyszer lehetett kimenni. Közrefogta három hústorony, és míg az orrát a falba ütögették, hogy reccsent, és folyt a vér, megsúgták neki, hogy most véletlenül csúszott el, azért tört be az orra, és ha holnap bejön, elcsúszik újra, de akkor a koponyája törik, és nemcsak itt, mert mától fogva elcsúszik ő Detroit összes autógyárában és túl a városhatáron, az egész iparvidéken, mert a szakszervezet beszappanozza a lépcsőt, amerre jár, arra mérget vehet. Ezt a hetet töltötte Sumin Frigyes az autóiparban.
Az amerikai nagybácsi
Békés Pál: Csikágó 95% Gangregény
Egy 2003-ban tartott másik felmérés szerint a Detroitnak és környékének a mecseteihez tartozó muszlimok 81 százaléka helyeselte a saría jog bevezetését ott, ahol a lakosság többségét már muszlimok alkotják.
40. oldal
Drábik János: Egyvilágrend Európa és Amerika iszlamizálása
Lapja nem az egyetlen magyar hetilap volt Detroitban, de bőséges hirdetései mellett még egy másik bevételi forrás biztosította virágzását. A tulajdonos szombat és vasárnap egy-egy rádióórát bérelt a helyi állomáson, és sorra köszöntötte fel az ünneplő, pártizó magyarokat. Valahogy így: – „A Borsod megyei Hejőcsabáról elszármazott honfitársunk, Böcögő Gergely, a Ford-művek megbecsült munkása és jóságos felesége, a Bars megyei Aranyosmarótról kivándorolt Baksa Terézia most ünneplik terített asztal mellett házasságuk huszadik évfordulóját. Az ünnepelt mellett nagytiszteletű Vajda Albert református lelkész ül, tőle jobbra… A bárnál délceg fiuk, János szolgál ki… a tortákat a derék szomszédasszonyok, Sürge Zsófia és özvegy Kálkánder Mártonné sütötték… És most halljuk az ünnepelt kedvenc nótáját.” Ezzel a tulajdonos feltette a lemezt, és néhány taktus hangzott el a Lehullott a rezgőnyárfa vagy az Ihajnáré recece című dalból, s máris jött a következő – tizenöt vagy húsz egy óra alatt.
… Az volt a tragikus, ahogy az emberek ragaszkodtak a köszöntőhöz, mintha nevük említése és a cigányzene az éter hullámain rendbe hozná tragikus életüket, emlékművet állítana nékik, és hallhatatlanná tenné őket. Minden pénzt megadtak érte.
179. oldal