!

depresszió fogalom

Joe Hill: A szív alakú doboz
Martin Amis: Találkozások Háza
Feldmár András – Fliegauf Benedek: Van élet a halál előtt?
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Kertész Imre: Gályanapló
Hermann Hesse: Peter Camenzind
Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül
Feldmár András: Szégyen és szeretet
Nick Hornby: Fociláz
William Styron: Látható sötétség
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
Havas Henrik: Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya
Fritz Riemann: A szorongás alapformái
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa
Danielle Steel: Hullócsillagom
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Szilágyi Cs. Tibor: Útvesztő
Albert Györgyi: Miért pont én?
Roy Porter: Vér és virtus
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?
Philip K. Dick: Transz
F. Batmanghelidj: A tested vízért kiált!
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg
David Seamands: Gyógyító sebeink
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?
Szilágyi János: Halló, itt vagyok!
Patrik Ouředník: Europeana
Barry Schwartz: The Paradox of Choice
Alyss Thomas: 1000 fontos kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma III.
Robert Bly: Vasjankó
M. Scott Peck: Tovább a járatlan úton
Szalóky Eszter: Heti Hetes – a feketeleves
Marie Phillips: Csintalan istenek
Jankovics Éva: Miért dobtad el az életed?
Oliver Sacks: Zenebolondok
Elizabeth Wurtzel: Prozac Nation
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Gretchen Rubin: Boldogságterv
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé
Karen Marie Moning: A hajnalra várva
Moldova György: A tékozló koldus
Clare Sainsbury: Marslakó a játszótéren
Simon Tamás: Vérmacska
Jill Hathaway: Slide – Mások szemével
Jonathan Franzen: Szabadság
Feldmár András: Ébredések
Sofi Oksanen: Baby Jane
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon
Karin Slaughter: Bőr
Emma Forrest: Visszhangzó szavak
Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül
Irvine Welsh: Skagboys
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
J. A. Redmerski: A soha határa
Michel Houellebecq: Lanzarote
Bronnie Ware: Életkönyv
Cora Carmack: Színjáték
Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni?
Irvin D. Yalom – Ginny Elkin: Minden nappal közelebb
Graeme Simsion: A Rosie projekt
George E. Vandeman: A depresszió lefegyverzése
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája
Chuck Palahniuk: Halálraítélt
Wunibald Müller: Élni fog szívetek
Szendi Gábor: Az önértékelés csapdájában
Giulia Enders: Bélügyek
Anselm Grün: Megbékélés Istennel
Bartis Attila: A vége
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia
Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
T. R. Richmond: Ami maradt
Kepes András: Világkép
Donna Tartt: Az Aranypinty
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
Claire Bidwell Smith: Az öröklés szabályai
Kulcsár Teodóra – Oravetz Dániel: Mentőöv
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak
Stephanie Tromly: Csak a bajt hozod rám
Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk
Luana Lewis: Ne felejts el
Borzási István: Hegyek és völgyek Istene
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Lydia Davis: A történet vége
Sik Domonkos: A szenvedés határállapotai
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Anna Burns: Milkman
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya
Chris Carter: Halállista

Idézetek

>!
Chöpp 

A depresszió olyan betegség, amely a pozitív átalakulás legjobb katalizátora lehet, igazi ajándék – feltéve ha hagyják, hogy az ember a saját ütemében menjen végig rajta. Depresszió: ezt a nevet csak a modern társadalom aggatta erre az állapotra. Valójában páratlan lehetőség, fantasztikus alkalom a lelki átalakulásra és ébredésre. Persze összeomlással kezdődik – de áttöréssé válhat, ha eltökélten, önmegadásra fogékonyan és hittel közelítünk hozzá. Persze ettől még nem válik örömünneppé.

213. oldal

Bronnie Ware: Életkönyv Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
Chöpp 

Azon tűnődtem, vajon hogyan képes bárki is megbirkózni ezzel a betegséggel [depresszió] meditáció nélkül, amely megtanít arra, hogy megfigyeld a gondolataidat, és rájöjj: nem vagy azonos velük. A gondolatok csak az elmében vannak, és noha az elme is hozzánk tartozik, nem azonos velünk, ráadásul a gondolataink sem mindig a sajátjaink. Számos gondolatunk mások ránk vetített gondolatából származik.

216. oldal

Bronnie Ware: Életkönyv Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · elme · gondolat · meditáció
>!
latinta SP

A sötét és lassan múló decembert Vera gyerekkorától kezdve nehezen viselte: mindig megfázott, köhögött, depressziós lett, amit abban az időben egyszerűen levertségnek mondtak. Jelizaveta Ivanovna általában már novembertől erőteljesebben gondját viselte a lányának, valami aloélevelekből és mézből kevert kotyvalékot adott be neki, aztán hol útilapu-, hol örménygyökérfőzetet, reggelente pedig letett elé egy pohár édes vörösbort…

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · tél
2 hozzászólás
>!
Dominicana

A lelkipásztor vagy lelkipásztornő bizalmat közvetíthet a depresszív ember felé. Beszélhet neki arról, mennyire indokolt a reménye, hogy kikerül mostani helyzetéből, jelenlegi érzelmi állapotából. Elmondhatja, hogy egy szép napon újból élő valóság lesz számára az együvé tartozás saját világával, a kortársaival, környezetével és Istennel, amit pillanatnyilag nem érez, nem tapasztal meg élő valóságként. Elmondhatja neki, hogy Isten most is jelen van, még ha nem érzi is. Mindezt úgy nyomatékosíthatja, hogy önmagára tereli a figyelmet, ő lesz ennek az összetartozásnak a kifejeződése, ő testesíti meg odafordulásával ezt az együvé tartozást. Lehet, hogy a beteg képtelen mindezt elképzelni, elfogadni. Nem baj. Ez azonban nem tartja vissza a lelkipásztort vagy lelkipásztornőt attól, hogy a figyelmet újból és újból önmagára irányítsa, és arra kérje a depresszív embert, hogy nézzen rá, a konkrét emberre. Közben ő is ránéz, talán megfogja a kezét, és érezteti, hogy testestül-lelkestül a másik szolgálatára áll. Nem tolakodva, hanem egyszerű jelenlétével.

53. oldal, 6. fej. - Spirituális és lelkigondozói kísérés a depresszióból való kijutáshoz (Bencés, 2013.)

Wunibald Müller: Élni fog szívetek Kiutak a depresszióból

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
Kkatja P

(…) egyszer egy idős körzeti orvos keresett fel súlyos depressziója miatt. Nem tudta kiheverni felesége elvesztését, aki két évvel azelőtt halt meg, és akit mindenekfölött szeretett. Hogyan tudnék segíteni neki? Mit mondjak neki? Nos, tartózkodtam attól, hogy bármit is mondjak, ehelyett a következő kérdést szögeztem neki: „Mi történt volna, doktor úr, ha ön halt volna meg előbb, és a feleségének kellett volna túlélnie önt?” "Ó," mondta, „ez szörnyű lett volna számára; mennyire szenvedett volna!” Mire én azt feleltem: „Látja, doktor úr, ezt a szenvedést megtakarította neki, és ön volt az, aki megtakarította neki ezt a szenvedést – természetesen azon az áron, hogy most önnek kell túlélnie és meggyászolnia őt.” Egy szót sem szólt, csak kezet fogott velem és nyugodt léptekkel elhagyta a rendelőmet.
    Valamilyen módon a szenvedés megszűnik szenvedésnek lenni abban a pillanatban, amint értelmét látjuk, mint például az áldozat értelmét.

131. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · orvos · szenvedés
>!
Dominicana

Bebizonyosodott, hogy épp a depresszív embereknek nagy segítséget jelenthet a közvetlen biztatás, egy vigasztaló szó vagy tanács. A közös ima, például egy zsoltár elmondása (mint a 68., 87., 54.) is, enyhülést hozhat és új bátorságot önthet az emberbe.

60. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Wunibald Müller: Élni fog szívetek Kiutak a depresszióból

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · zsoltár
Hirdetés
>!
Dominicana

Ismételgethetünk egy-egy zsoltárverset, vagy mintegy beleélhetjük magunkat egy különösen nekünk szóló zsoltárba, miközben újból és újból elmondjuk, elimádkozzuk vagy elénekeljük azt. E célra a 68. zsoltár részletei például nagyon alkalmasak:

Emelj ki az iszapból,
hogy el ne süllyedjek,
(…)
Hallgass meg jóságos szeretettel, Uram,
nagy irgalmaddal tekints énrám!
Ne fordítsd el arcodat szolgádtól,
sietve hallgass meg,
mert nagyon gyötrődöm!
Állj mellém és védj meg,
ellenségeim közül ments ki engem!
Te tudod, milyen gyalázat ért engem,
ismered csúfos szégyenem.
Látod mind, akik gyötörnek engem,
szívemet a gyalázat összetörte,
beteggé váltam.
Vártam, hogy valaki együtt érez velem,
de nem volt,
és aki megvigasztal, de azt sem találtam.
Ételembe epét kevertek,
és szomjúságomban ecettel itattak.
(…)
Áraszd ki rájuk méltatlankodásod,
s haragodnak tüze eméssze meg őket!
Nyomorult vagyok és szenvedek,
de segítséged, Istenem, fölemel engem.
Énekkel áldom Isten nevét,
s őt magasztalom dicsérő szóval.

60-61. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Wunibald Müller: Élni fog szívetek Kiutak a depresszióból

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · Isten · zsoltár
>!
Dominicana

Ezen túlmenően a zsoltárok arra késztetnek, hogy ne „valamiről” gondolkodjam. Közvetlenül abba a kedélyállapotba vezetnek el, ahol bajommal, szomorúságommal és fájdalmammal találom szemben magam. A zsoltárok azzal segítenek ezen az úton, hogy kölcsönadják a szavakat a bennem zajló történések megfogalmazásához.

62. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Wunibald Müller: Élni fog szívetek Kiutak a depresszióból

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · zsoltár
>!
Dominicana

A zsoltárok azzal segítenek ezen az úton, hogy kölcsönadják a szavakat a bennem zajló történések megfogalmazásához.

Uram, szabadító Istenem,
hozzád kiáltok éjjel és nappal.
Imádságom jusson színed elé,
kiáltásomra fordítsd füledet!
(…)
Ifjúkorom óta megtört vagyok
s a halál fenyeget,
lesújtott engem félelmed,
és zavart vagyok.
                                    (87. zsoltár)

Imádságomat hallgasd meg, Uram,
ne zárkózz el kérésem elől!
Fordulj felém és hallgass meg,
a félelem hajszol, zavart vagyok,
(…)
Megremeg a szívem bensőmben,
halálfélelem vesz körül engem.
(…)
Este, reggel és délben is panaszkodom,
sóhajtozom színe előtt,
mert meghallgatja esengő szavamat.
                                            (54. zsoltár)

Ments meg engem, Istenem,
mert a víz már fölér a torkomig!
Elmerültem a mély iszapba
és nincs hol megvessem lábamat
a vizek mélyére zuhantam,
átcsapott a hullám fejem fölött.
Belefáradtam a kiáltozásba,
a torkom berekedt,
elhomályosult szemem,
míg Istenre várok.
                                    (68. zsoltár)

62-63. oldal - A zsoltárok gyógyító hatása (Bencés, 2013)

Wunibald Müller: Élni fog szívetek Kiutak a depresszióból

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · Isten · zsoltár
>!
Dominicana

Aki megpróbálja [életének nyomasztó, szomorú, melankolikus dolgait] szórakozással, túlharsogva és fényárral elűzni, kikerüli élete egy lényeges részét. A „sol nigra”, a fekete nap nem kevésbé értékes, mint az aranyló napsugár. Léte önmagában se rosszat, se jót nem jelent. Maga a valóság.

68. oldal - Az elfojtott depresszió (Bencés, 2013)

Wunibald Müller: Élni fog szívetek Kiutak a depresszióból

Kapcsolódó szócikkek: depresszió