!

depresszió fogalom

Joe Hill: A szív alakú doboz
Martin Amis: Találkozások Háza
Feldmár András – Fliegauf Benedek: Van élet a halál előtt?
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek
Ljudmila Ulickaja: Odaadó hívetek, Surik
Kertész Imre: Gályanapló
Hermann Hesse: Peter Camenzind
Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül
Feldmár András: Szégyen és szeretet
Nick Hornby: Fociláz
William Styron: Látható sötétség
Nikki Sixx – Ian Gittins: A heroin-naplók
Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója
Havas Henrik: Gaszner és Rihmer főorvos elmeosztálya
Fritz Riemann: A szorongás alapformái
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa
Danielle Steel: Hullócsillagom
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
Szilágyi Cs. Tibor: Útvesztő
Albert Györgyi: Miért pont én?
Roy Porter: Vér és virtus
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Erich Fromm: Birtokolni vagy létezni?
Philip K. Dick: Transz
F. Batmanghelidj: A tested vízért kiált!
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev: A tűzmadár
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Ayi Kwei Armah: A szépek még nem születtek meg
David Seamands: Gyógyító sebeink
Philip K. Dick: Do Androids Dream of Electric Sheep?
Szilágyi János: Halló, itt vagyok!
Patrik Ouředník: Europeana
Barry Schwartz: The Paradox of Choice
Alyss Thomas: 1000 fontos kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma III.
Robert Bly: Vasjankó
M. Scott Peck: Tovább a járatlan úton
Szalóky Eszter: Heti Hetes – a feketeleves
Marie Phillips: Csintalan istenek
Jankovics Éva: Miért dobtad el az életed?
Oliver Sacks: Zenebolondok
Elizabeth Wurtzel: Prozac Nation
Popper Péter: Lélekrágcsálók
Sladana Bukovac: Szellemmajom
Gretchen Rubin: Boldogságterv
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé
Karen Marie Moning: A hajnalra várva
Moldova György: A tékozló koldus
Clare Sainsbury: Marslakó a játszótéren
Simon Tamás: Vérmacska
Jill Hathaway: Slide – Mások szemével
Jonathan Franzen: Szabadság
Feldmár András: Ébredések
Sofi Oksanen: Baby Jane
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
John Boyd – Philip Zimbardo: Időparadoxon
Karin Slaughter: Bőr
Emma Forrest: Visszhangzó szavak
Nick Vujicic: Élet korlátok nélkül
Irvine Welsh: Skagboys
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
J. A. Redmerski: A soha határa
Michel Houellebecq: Lanzarote
Makszim Gorkij: Nyugtalan lélek
Bronnie Ware: Életkönyv
Cora Carmack: Színjáték
Szendi Gábor: Értelmes szenvedés: a boldogság
Szondy Máté: Hogyan tudnék továbblépni?
Irvin D. Yalom – Ginny Elkin: Minden nappal közelebb
Graeme Simsion: A Rosie projekt
George E. Vandeman: A depresszió lefegyverzése
Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája
Chuck Palahniuk: Halálraítélt
Wunibald Müller: Élni fog szívetek
Szendi Gábor: Az önértékelés csapdájában
Giulia Enders: Bélügyek
Anselm Grün: Megbékélés Istennel
Bartis Attila: A vége
Németh Attila: Művészek és pszichopatológia
Albert Y. Hsu: Hátrahagyottak
Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Michel Houellebecq: A harcmező kiterjesztése
T. R. Richmond: Ami maradt
Kepes András: Világkép
Donna Tartt: Az Aranypinty
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
Claire Bidwell Smith: Az öröklés szabályai
Kulcsár Teodóra – Oravetz Dániel: Mentőöv
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak
Stephanie Tromly: Csak a bajt hozod rám
Szekszárdi Miklós: Mi is emberek vagyunk
Vida Gábor: Egy dadogás története
Luana Lewis: Ne felejts el
Borzási István: Hegyek és völgyek Istene
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk
Lydia Davis: A történet vége
Szilasi László: Luther kutyái
Sarah Ivens: Erdőterápia
Sik Domonkos: A szenvedés határállapotai
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Anna Burns: Milkman
Karen Fortunati: The Weight of Zero – Semmi súlya
Chris Carter: Halállista

Idézetek

>!
robinson P

Kormi tényleg elmondta nekem úgy egy hónappal az első randink után, hogy a depresszióján kívül valami más baja is van.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · Kormi
>!
robinson P

De Kormi depressziója… Mindenki depressziója egyedi, de … Jól van, még maga a betegségben szenvedő is nehezen érzi át a másik állapotát, akkor is, ha ugyanaz a bajuk.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · Kormi
>!
Arianrhod MP

Aki még sohasem volt depressziós, nem értheti ezt meg. Hogyan is írhatnám le? Valami iszonyú elhagyatottság érzése kerített a hatalmába. Köztem és az emberek között, köztem és a város élete, terei, házai, utcái között áthidalhatatlan szakadék tátongott.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
Allyee

A boldogtalanság oka a jövőtlenség. A depresszió kognitív modellje mindössze annyit állapított meg, hogy a depressziós számára a jövő csak reménytelenség. Ez azt sugallja, mintha a depressziósnak az volna a baja, hogy kizárólag sötét jövőt tud elképzelni. a memóriakutatás finomabb elemzései viszont azt mutatják, hogy nem a sötét jövő, hanem inkább a jövőtlenség, azaz a jövőben való gondolkodás képessége károsodik depresszióban.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
miss_antrophy

A legsúlyosabb depresszióba esett emberek túlnyomó többsége megmarad, és boldogan él, amíg meg nem hal, akárcsak azok, akiket elkerül a csapás. Némely iszonyú emléktől eltekintve a depresszió alig hagy maga után maradandó sérülést. Sziszifuszi gyötrelem a tudat, hogy nagyszámú érintett – ötven százalékuk! – válik újból áldozatává a kórnak: a depresszió visszajár. A legtöbben azonban ezeket a visszaeséseket is túlélik, s nemegyszer jobban viselik, mert a tapasztalat lelkileg megedzette őket az emberevő óriással való küzdelemre.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
orvosi_székfű

A depressziónál […] a fájdalom kérlelhetetlen, s az állapotot az teszi tűrhetetlenné, hogy előre tudjuk, nincsen orvossága – sem holnap, sem egy óra múlva, sem egy hónapon, sem egy percen belül. Ha valamelyest enyhül a helyzet, tudjuk, ez csak átmeneti, és a fájdalom fokozódni fog. Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
3 hozzászólás
Hirdetés
>!
orvosi_székfű

Úgy éreztem, Romain fejtegetései Camus visszatérő maghasonlásainak súlyosságáról különös nyomatékot kapnak amiatt, hogy ő maga is depressziótól szenved, ebből nem is csinált titkot. Nem akadályozza semmiben, állította Romain, tökéletesen kézben tartja, de időnkét rátelepszik ez az ólmos, mérgező hangulat, amelynek rézrozsda-árnyalata annyira kirí a buja új-angliai nyárból. Romain Garyn, úgy is mint litvániai születésű orosz zsidón, mindig megült valami kelet-európai mélabú, nem egykönnyen látta az ember, mi a különbség.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · Romain Gary
>!
Petra_Nemes

Énekeltem arról, hogy tekeredik a nyakad köré a depresszió, mint egy kötél, és húz olyan mélyre, hogy már azt sem tudod, merre van felfelé, és hová kell menned, hogy levegőt kapj.

Kapcsolódó szócikkek: depresszió
>!
Morpheus

A politikai vezetők körében a narcisztikus személyiségek oly gyakoriak, hogy akár foglalkozási ártalomnak – vagy előnynek – is tekinthetnénk, különösen azon vezetők körében, akik hatalmukat a tömegtájékoztatás fölött gyakorolt különleges befolyásuknak köszönhetik. Ha a politikus meg van győződve arról, hogy különleges adottságokkal rendelkezik, mi több, küldetése van, akkor könnyebben meg tudja győzni közönségét, amely el van ragadtatva a magabiztos személyiségektől. A narcisztikus vezető különleges karizmáját nem csupán a politikai siker elérésének eszközeként veszi igénybe – a tömeg éljenzésére saját mentális egyensúlyának fenntartása érdekében is szüksége van. Nagyságának és tévedhetetlenségének képzetét valójában narcizmusa táplálja, s nem valódi, emberi lényként eredményein alapulnak. Mindazonáltal narcisztikus megnyilvánulásai nélkül létezni sem igen tudna, hiszen igazi emberi vonásai – meggyőződés, lelkiismeret, szeretet és gyűlölet – nemigen fejlődtek ki. A szélsőségesen narcisztikus személyiségek szinte erőszakosan hajszolják a sikert, s ha nem érik el, akkor depresszióba esnek, akár józan eszüket is elveszíthetik. A narcisztikus álmok valóra válásához elengedhetetlen közönségsiker eléréséhez azonban tehetségre – s persze kínálkozó alkalomra – van szükség. De még ha a tömeg a lábuk előtt hever is, újabb és újabb sikereket kell aratniuk, hiszen a kudarc az összeomlást jelentheti. Mintha a népszerűség a narcisztikus személyiség egyfajta önterápiája lenne a depresszió és az őrület ellen. Álmaikat hajszolva valójában szellemi épségükért harcolnak.

294-296. oldal

Kapcsolódó szócikkek: depresszió · hatalom · karizma · narcizmus · őrület · politikus · siker · tömeg
>!
nagytimi85

(A)z ember jobban emlékszik azokra az eseményekre, amelyek illenek a pillanatnyi hangulatához, vagyis a boldog ember inkább a boldog, a bánatos a szomorú eseményekre emlékszik. Egy depressziósnak ugyanannyi szép emléke van, mint a többi embernek – csak egyszerűen nem jut az eszébe.

125. oldal, Április: Légy derűs! (Édesvíz, 2010)

Gretchen Rubin: Boldogságterv Egy év története, amikor megpróbáltam reggelenként énekelni, rendet tartani a szekrényben, okosan vitatkozni, Arisztotelészt olvasni, és általában véve többet bolondozni

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · depresszió · emlék