Dennis Mira személy
Idézetek
[Dennis] – Mondjuk, a fejem, az fáj egy kicsit.
[Mira] – Miután hazaértünk, alaposan megvizsgállak, és ha…
Dennis megfordult, felvonta a szemöldökét, és úgy vigyorgott, hogy Eve-nek vissza kellett fojtania zavart kuncogását.
[Mira] – Dennis – sóhajtott fel Mira, miközben két tenyere közé fogta a férje arcát, és olyan gyöngéden csókolta meg, hogy Eve szégyenlősen elfordult.
15-16. oldal, Első fejezet
– Minden tíz percből legalább kilencet gyűlöltél.
[…]
– Mondjuk úgy, hogy minden tízből csak hét és felet. Jólesett találkozni Charlesszal és Louise-zal, meg Miráékkal. Minden rendben volt, igaz?
– Tökéletesen.
– Tökéletesen a francot! – horkant fel Eve. – Talán nem hallottad, ahogy közöltem azzal a tejszínhabtorony-hajú nővel – mozgatta a kezét rövid, barna haja fölött Eve –, hogy nem, nem akarok részt venni a bizottságának a munkájában, ami az elítélt bűnözők rehabilitációjával foglalkozik és segíti visszailleszkedésüket a társadalomba, ugyanis túlságosan lefoglal, hogy börtönbe juttassam őket.
– Hallottalak, és hálás voltam, amiért visszafogtad magad és nem ütötted meg, amikor azzal folytatta, mennyivel nagyobb hangsúlyt helyez a rendőrség a büntetésre, mint a társadalomba való visszailleszkedés segítésére.
9-10. oldal, Első fejezet
– Dennis? Kihez beszéltél… Nahát, Eve.
– Ne haragudj. Nem kellene itt lennem. Éppen hazafelé tartottam, és… Ne haragudj, hogy itthon zavarlak. Majd, izé… Reggel megkereslek az irodádban.
Mira arra gondolt, milyen ritkán szokott Eve elpirulni.
– A legkevésbé sem zavarsz.
Nyolcadik fejezet, 124. oldal
– A gonosz – jelentette ki Dennis Mira – gyakran nagyon vonzó külsőben jelenik meg – fordult hirtelen Eve felé, és határozottan a szemébe nézett. – Hisz a gonoszban?
– Igen.
– Akkor jó. Mert ha nem hinne benne, nem is állíthatná meg.
– Dennis nagyon ügyesen ragadja meg mindenben a lényeget. Ezzel sokat segít nekem.
Nyolcadik fejezet, 125. oldal
– Felemás zoknit vett fel.
– Tessék?
– Mr. Mira felemás zoknit vett fel.
– A fenébe! – nevetett fel fáradtan Mira. – Tudom, hogy nem szokott odafigyelni, de ez még nekem is sok.
– Olyan… – kereste Eve a megfelelő szót. Az „aranyos” jutott eszébe, és Mira elmosolyodott a hallatán.
– Mindig valami máson jár az esze. Az egész életét leélné egy rongyos kardigánban, és állandóan kilyukasztja a nadrágjai zsebét. Soha nem találja a tárcáját, meg bármit a hűtőben. És amikor az ember azt hinné, hogy egyáltalán nem figyel arra, amit mond neki, csak úgy kiböki a helyes választ vagy megoldást.
70. oldal, Negyedik fejezet
Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi sem tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény.
126-127. oldal, Nyolcadik fejezet
– […] Anyát és apát a nappaliban találjátok. Nagyon nehéz ez apának, legyetek kedvesek hozzá.
– Pedig azt terveztük, hogy bilincsben hurcoljuk a kapitányságra, ahol már előkészítettük a gumibotokat.
Gillian hűvösen végigmérte Eve-t. A szemét is az anyjától örökölte.
98-99. oldal, Ötödik fejezet
“I was born a thief.” He shrugged again. “And the need to survive honed that natural talent. I worked the tourists and the shops, and then the homes and flats of the rich. I won’t insult two people I care for by denying I enjoyed it.”
“We tend to enjoy what we excel at,” Dennis commented, and earned a flashing grin.
“True enough.”
– […] Roarke és Charlie segíteni fognak neked. Csak hagynod kell, hogy segítsenek.
– Időnként könnyebb elzárkózni a segítség elől, mint megnyílni előtte.
Dennis elmosolyodott.
– Tudnék mesélni.
Mira felnevetett, a férjéhez hajolt és megpuszilta az arcát.
– Inkább ne.
98. oldal, HATODIK FEJEZET