Denise MacGregor személy
Idézetek
Villains of the world, beware! I can eat you under the table AND gross you out with my monster paws!
– Előkerült az utolsó koszorúsfiú is – jegyezte meg.
[…]
– Nagyon cuki – folytatta Felicity. Persze neki minden épkézláb, farokkal rendelkező egyed „cuki” volt.
– Csak hátulról láttam egy pillanatra, de micsoda fenék!
– Felicity, idehoznád a virágokat? – forgattam a szemem Denise felé.
Denise vigyorgott.
– Jó hírem van, Felicity. Vele vagy összerakva estére. Én nem ismerem még, de Randy azt mondja, nincs barátnője.
[…]
– Nyami – dorombolta Felicity.
Kezdtem sajnálni szegény pasit. Ez a lány valószínüleg alányúl az asztal alatt még a leves előtt.
Ian meglehetősen furcsa pillantással nézett Spádéra, és úgy tűnt, visszanyerte a hangját.
– Te olyan nővel kamatyolsz, aki sárkánnyá tud változni? – kérdezte. – Azt a rohadt! Charles! Belebetegszem az irigységbe!
– Ne most! – szólt rá Spádé, miközben levette a pólóját, hogy immár visszaváltozott Denise felkaphasson valamit.
Web felkacagott, de ha lehet, ez csak még feszültebbé tette a nőt.
– Jól vág az eszed. Egyre érdekesebb.
Denise éppen az ellenkező hatást szerette volna elérni. Rendben, akkor egy hétköznapi, sekélyes nőszemély rendel!
– Egyszerűen imádom a barátnője táskáját! – mondta Denise megfelelő mennyiségű nőies lelkesedéssel. – Vajon Versace? A Versace a kedvencem. Na, jó, talán a Gucci után, de ők nem igazán mutattak mostanában semmi igazán jót, tudja? Ó, és azt muszáj megtudnom, hol vette a cipőjét. Az enyém Escada, de tudja, meggyőződésem, hogy a Stuart Weitzmantól kellett volna választanom valamit. Sokkal jobban megérte volna, ha azt vesszük, ez mennyibe került…
Web félig elfedett arcán a közöny jelei tűntek fel, ahogy Denise a különböző tervezők hiányosságairól kezdett mesélni, majd sorra vette a kedvenc kézitáska-, cipő-, és ruhamárkáit. Mire a zene véget ért és Spádé visszasétált hozzájuk, a férfi szinte ellökte magától Denise-t.
– Örömömre szolgált – vetette oda, majd elkullogott.
Spádé úgy fordult, hogy háttal álljon Webnek, és ahogy a többi táncos közé vezette a nőt, az ajka ördögi vigyorra húzódott.
– Zseniális voltál – suttogta annyira közel hajolva a füléhez, hogy a nézelődök azt hihették, csak oda akart bújni hozzá.
Denise elmosolyodott a bók hallatán.
– El se tudtam mondani, kik a kedvenc és kevésbé szeretett ékszertervezőim – viccelődött, szintén suttogva.
Spádé megfogta a kezét, amit most is hosszú kesztyű takart a tetoválás és az alatta lapuló jel miatt.
– Akkor sosem veheted le ezt, Denise. Soha nem leszel újra ember, és fogalmad sem lesz, meddig élhetsz így, hiszen a démonjel egyértelműen meghosszabbította Nathaniel életét is.
– Azt még elviselem, de azt nem, hogy folyamatosan az életeddel játszol – mondta a nő, és közben mélyen a szemébe nézett. – Ha miattam halsz meg, nagyobb szörnyetegnek érzem magam, mint amilyenné ez a jel valaha tehet.
195. oldal