Denisa Wry személy
Idézetek
– Basszus – nyögte Den. – Most mi legyen? Kinyírjam a tannőt? Stukival kergessem az iskola körül, más szülőkkel közösen? Raboljuk el a gyerekét, hogy neki is legyen fasza átélős élménye?
Martin hangja furakodik a belvilágomba.
– Képzeld, az egyik lelki bajos arról mesélgetett, hogy ő már vagy húsz éve a Pokol Angyala. Az összes porcikája tök reumás az örökös motorozástól, ráadásul viharosan kopaszodik, és már régóta baromira unja, hogy állandóan mord képet vágjon és mindenkibe bele kelljen kötnie, meg még a halálfejes tetovációkat és a szegecses bőrcuccot is rühelli. Denisa, majdnem telesírta a vonalat a szegény, szőrehullott állat, merthogy igazából ő jó, hát akkor miért nem engedheti meg magának a jóságot?! Először azt hittem, szórakozik a tag, tréfát űz a lelki segélyezésből, de nem, tényleg csordultig volt bánattal.
146. oldal (Pannon, 1992)
Valaki ezt hajtogatja a fejemben: hülye vagy, hülye vagy; szabad így viselkedni?
Alighanem a francia nevelőnőm. Nem érdekes.
172. oldal (Fabyen, 2007)
És az okos ember éppoly könnyen gonosz, mint az ostoba. Csak az értelmes ember nem gonoszkodik: ugyanis nem látja értelmét.
187. oldal (Fabyen, 2007)
Úgy érzem magam, mint lekvár az üvegben, amelynek addig öröm az élet, míg háborítatlan ülhet a dunsztban.
– Biztosan állatira tudsz aikidózni, és mindkét kézzel egyforma bitangosan forgatod a stukkert – sóhajtok. – Miért nem mész inkább akciózsarunak?
– Értem, mit akarsz a tudtomra adni.
– Okos fiú.
– Szóval dzsaljak el akciósnak, mert kevés az eszem? He? Legyek kommandós, mint a férjed? Gyakran hangoztatod otthon, hogy te vagy a család agya?
– Nem szükséges – felelem. – De ne térjünk el a tárgytól.
Bátortalanul felpillantok rá oldalról, arcélét nézem. Meghatódom érzelmeimtől. Akármi történik, amint ránézek, megszólal bennem a hárfa, áram cikázik keresztül rajtam a talpamtól az ölemen át a fejem tetejéig, megremegtet, elgyengít. És ha tótágast állok, akkor sem tudom kivédeni, elnevetni, kisebbíteni. Legfeljebb dührohamot kapok a hitvány nőtől, aki bennem lakik. A nyavalygós, vágyakozó, szerelmes nőtől.
Flach ügyész az épületbe siet.
Zsöti fejcsóválva mered utána.
– Mit eszel rajta? Smokk divatbáb. Nézd, a fotocellás ajtó is hajlongva nyílik előtte!
Legyintve a kormány mögé huppanok.
– Féltékeny vagy, mert jobb pasek nálad.
Bye a hátradobott kabátját igazgatva feltérdel az anyósülésen.
– Féltékeny? Én? Rá? – hörgi. – Jobb? Ő? Viccelsz?
– Gerret egyértelmű tökélye az emberi fajnak.
– Amennyiben?
A gázra taposva felsóhajtok:
– A zizidokiddal beszélgess a komplexusaidról.
260. oldal (Fabyen, 2013)
– A te Gerreted majd rendet tesz – morogja.
– Mi ez a stabil Gerret-fóbia?
– Utálom, hogy az a pasas mindig napbarnított, összeszedett, hiteles, okos, és még az öltöny is dögösen áll rajta. Undorító. Magas a Sárga Irigység-faktorom. De még szép, hogy magas!
– Mint tudjuk, a rosszindulat három komponense a mohóság, az irigység és a féltékenység.
– Ez bennem mind megvan – büszkélkedik.
– Rossz lehet neked.
– Nem is jó! – vágja rá ujjongásszerűen.
360. oldal (Fabyen, 2013)