demokrácia fogalom

Mikor E. B. White amerikai írót sok évtizeddel ezelőtt arról kérdezték, hogy szerinte mi a demokrácia, azt válaszolta, hogy azon az újra és újra felbukkanó sejtésen alapuló rendszer, miszerint az emberek több mint felének az esetek több mint felében igaza van.

147-148. oldal, Egységben az erő!

[…] mint tudjuk, a demokrácia a Balkánon azt jelenti, hogy a törvényeket senki se tartja be, és a gazdagokon számon se kérik.

153. oldal

A demokrácia Lincolnnak arra az elvére épül, hogy a „bolondíthatsz néhány embert mindig és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit”. Ha a kormány korrupt, és nem javít az emberek életén, előbb-utóbb elegendő ember fogja ezt felismerni, és leváltják a kormányt. A média kormányzati ellenőrzése azonban aláássa Lincoln logikáját, mivel megakadályozza az állampolgárokat abban, hogy rájöjjenek az igazságra. A média fölötti egyeduralma révén az uralkodó oligarchia újra és újra ráfoghatja a hibáit másokra, és a külső fenyegetésekre terelheti a figyelmet – legyenek azok valódiak vagy kitaláltak.
Egy ilyen oligarchiára épülő rendszerben mindig van valami válság, ami előbbre való az olyan unalmas dolgoknál, mint az egészségügy vagy a szennyezés. Ha a nemzetet külső invázió vagy ördögi felforgató elemek veszélyeztetik, ugyan kinek van ideje a túlzsúfolt kórházakkal vagy a szennyezett folyókkal foglalkozni? Egy végtelen válságfolyam megalkotásával a korrupt oligarchia az uralmát is a végtelenségig biztosítani tudja.

24. oldal

Egyszóval a tömegkommunikáció se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak hatalom, s mint minden hatalommal élni és visszaélni lehet vele. Ha helyesen élünk velük; úgy az írott sajtó, a rádió és a film elengedhetetlenek a demokrácia fennmaradásához. Ha visszaélünk velük, akkor a diktátor fegyvertárának legfélelmetesebb fegyvereivé válnak.

Természetesen alapvető szemléleti kérdés, hiszünk-e abban, hogy a demokrácia előbb-utóbb mindig felváltja a zsarnokságot, vagy sem. Bizonyíték egyikre sincs. Csak kérdések léteznek. Ha azonban valaki válaszol arra (vagy válaszra kényszerül), hogy van-e ok a reményre vagy sincs, avagy netán értelmetlennek ítéli a kérdést, akkor elvárható, hogy azt is fogalmazza meg, mivel jár a válasza. Ha komolyan gondolja, nem lehet tekintettel arra, hogy ez kinek mennyire fájdalmas.
Azaz: ha nem hisz abban, hogy a demokráciák hosszú távon mindenképpen fenn tudnak maradni, akkor valójában nem demokrata. Bármennyire is ezt állítja magáról.

208. oldal, A demokraták válaszának gyengesége

Megszületett tehát a „tradicionális demokrácia”, azaz a nemzeti hagyományokkal összhangban lévő demokrácia elmélete. Hallhatunk továbbá „szuverén demokráciáról” és „adaptált demokráciáról” is, amely lefordítva a következőt jelenti: „A mi demokráciánk olyan lesz, amilyet mi akarunk, és nincs szükségünk rá, hogy bárki is kioktasson bennünket a témáról! A többieknek meg el lehet tűnni innen!”

280. oldal

VÁLASZTÉKUNK

d i k t a t ú r a
Vigyázz, mit beszélsz!

d e m o k r á c i a
Mindegy, mit beszélsz.

45. oldal

DEMOKRATÚRA

„Aki RÁNK szavaz:
tartsa föl kezét!
                    – Aki
nem: mind a kettőt!”

17. oldal, (1.) aligmozgókép

– Pragmatikusak vagyunk, nem akarunk lázadni a dolgok természetes rendje ellen. A népi kormány is egyfajta arisztokrata kormány lenne, csak romlottabb és kevésbé rátermett, mert eggyel több hazugság kellene hozzá. Mert a definíció szerint az az arisztokrata, akinek erősebb a Formája, aki másokra tudja erőltetni az akaratát. A demokrácia önellentmondás: ahhoz, hogy egyáltalán kormányozni lehessen, fel kell állni a hierarchiának, és ha felállt a hierarchia, akkor máris nem egyenlő mindenki.

587. oldal