Delphoi / Delphi helyszín

Egy alkalommal, midőn egy Delphoiból hozott jóslatot olvastak fel arról, hogy amikor minden athéni egyetért, egyetlen férfiú mond csak ellent a városnak, Phókión előlépett és kijelentette, hogy ne keressék, ki az, bizonyosan róla van szó, mert ő az egyedüli, akinek nem tetszik egyetlen intézkedésük sem. Más alkalommal egy népnek tetsző indítványt tett, s amikor látta, hogy érvelését mindenki elfogadja, barátaihoz fordult, és így szólt: „Talán valami rosszat mondtam, és nem vettem észre?”

439-440. oldal, Második kötet, Phókión (Osiris, 2005)

Valószínűleg a Kr. e. VIII. század körül alapított delphoi jósda titka mögött is a marihuána rejtőzik. A beszámolók szerint a vezető jósnő egy földbe ásott lyuk fölött ült, és a lyukból szállongó titokzatos füst hatására mondta el jóslatait. Néhány történész szerint ez az ihletet adó füst valamilyen narkotikus hatású növény, valószínűleg a marihuána égetésével szállt fel a lyukból a jósnő fejébe.

59. oldal, 4. fejezet, A drogok - A közelmúlt története: néhány ezer év

Ha szárazföldön utaztál, Delphoi nem volt messze Athéntól. De akkoriban senki sem utazott szárazföldön, kivéve az őrülteket meg azokat, akiknek nem volt vesztenivalójuk. Az útvonalak többnyire sáros tehéncsapásokon vagy nyaktörő hágókon vezettek keresztül. Azon a kevés valamirevaló szakaszon pedig csak úgy hemzsegtek a banditák, a szörnyek meg a gagyi kínai boltok.

190. oldal

Hellász sose volt szentimentális, tanultam Delphiről, hogy ott a szentély körül utcasora volt a szuvenirárusoknak, a papi állam gyönyörűen keresett az emléktárgyakkal.

58. oldal

A rejtvény, amelyet Apollóntól válaszul kapsz: a saját sorsod képmása. Más szavakkal: te magad vagy a rejtvény. Hogyan fejtheted meg? Ismerd meg tenmagad! – Ez Delphoi fontos intése, amely a szentély bejárata fölé volt írva.

70. oldal, A delphoi jóslatokról (Holnap, 1992)

Hadjáratáról meg akarta kérdezni az istent, és elment Delphoiba; de véletlenül balszerencsés napon érkezett, amikor a törvény tiltja a jóslást. Legelőször is magához rendelte hát a jósnőt, de az nemet mondott, és mentségül a törvényre hivatkozott. Erre Alexandrosz maga ment el a jósnőért, és erővel magával vonszolta a templomba. A jósnő végre engedett az erőszaknak, és így szólt: „Győzhetetlen vagy, fiam!” Mikor Alexandrosz meghallotta ezeket a szavakat, kijelentette, hogy most már nem kíván más jóslatot, mert azt a jósigét kapta, amire szüksége volt.

22. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)

Megkérdezte ugyanis a delphoibeli istent, hogyan lehetne belőle a leghíresebb ember. Kérdésére a Püthia azt felelte, hogy természetes tehetségéhez, és ne a tömeg véleményéhez igazodjék.

333. oldal, Második kötet, Cicero (Osiris, 2005)

– Mondd csak, Euthüdémosz – kérdezte Szókratész –, jártál te már Delphoiban?
– Zeuszra, kétszer is – felelte.
– És láttad-e a szentélyen e feliratot: „Ismerd meg önmagad”?
– Természetesen.
– Na és egyáltalán nem törődtél a felirattal, vagy odafigyeltél, és megkísérelted kideríteni, hogy ki is vagy valójában?
– Zeuszra, egyáltalán nem, hiszen biztos voltam benne, hogy pontosan tudom. Hiszen aligha érthetek máshoz, ha még magamat sem ismerem.
– Na de szerinted ki ismeri önmagát? Aki csupán a tulajdon nevét ismeri, vagy aki olyan, mint azok, akik lovat vásárolnak? Mert azok nem hiszik a megismerni kívánt lóról, hogy ismerik, amíg meg nem vizsgálják, hogy engedelmes-e vagy sem, erős-e vagy gyenge, gyors-e vagy lomha, és amíg szemügyre nem vesznek minden egyebet, ami a ló hasznavehetőségére vagy hasznavehetetlenségére utalhat. Így kell önmagadat is megvizsgálnod, hogy mennyire használsz az embereknek, és csak azután mérheted föl a saját képességedet.
– Azt hiszem, aki nincs tisztában a saját képességeivel, nem ismeri önmagát – válaszolta Euthüdémosz.
– Ugye a napnál is világosabb, hogy az emberek önismeretéből származik a legtöbb jó, önáltatásukból pedig a legtöbb rossz? Akik ismerik önmagukat, tudják, hogy mire van szükségük, és át tudják tekinteni, mire képesek és mire nem. Minthogy olyannal foglalkoznak, amihez értenek, megszerzik, amire szükségük van, és jól megy a soruk. Amihez nem értenek, azzal nem foglalkoznak, így elkerülik a tévedéseket, és nem fordul rosszra a soruk. Önismeretük révén másokat is képesek megítélni, ennek segítségével előnyöket szereznek, és elkerülik a bajt.

147-148. oldal, Emlékeim Szókratészról - Negyedik könyv (Európa, 1986)

[…] parancs maga a delphoi felirat is, melyet a hagyomány szerint a Hét Bölcs egyike, a spártai Kheilón kapott arra a kérdésére, hogy mi a legjobb az ember számára. A válasz ez volt: Ismerd meg tenmagad!

62. oldal, A delphoi jóslatokról (Holnap, 1992)

(i. e. 380 körül)
A szinopei Diogenész gyermekkorában apjának segédkezett, aki hírhedt pénzhamisító volt, s kit e tevékenységéért később ki is végeztek. Az árván maradt ifjú a delphoi jósdához fordult, hogy tanácsot kérjen további sorsára vonatkozóan. A tanácsról, amely ezúttal prózában hangzott el, Julianus római császár így számol be egyik művében:

„A delphoi isten előtt, akihez nem illenék, hogy bármi rejtve legyen előtte, Diogenész kiválósága sem maradt rejtve. Ám őt nem úgy buzdította, mint másokat, beszédben fogalmazva meg intését, hanem szimbolikus formában, tettben magyarázta meg neki, amit akart, e két szóban: Hamisíts pénzt!”

Az intés, ha veszedelmes volt is, nem épp valószerűtlen: azt tanácsolta a fiúnak, folytassa apja mesterségét. Diogenész azonban megértette a jóslat metaforikus üzenetét: a parakharattein ige jelentése ugyanis nemcsak „hamisítani”, hanem „a vésett rajzolatot átalakítani”, azaz „valamit átértékelni” is lehet; a nomiszma pedig nemcsak „pénz”, de „konvencionális érték” értelemben is használatos. Diogenész ezért így értelmezte a kapott jóslatot: „Értékeld át az értékeket!” – Ezért csatlakozott a cinikus Antiszthenészhez, Szókratész tanítványához, aki hallgatóit éppen erre: a konvencionális értékek elvetésére és a természetes értékek követésére tanította.

34-35. oldal, Hivatás (Holnap, 1992)