Della Lee Baker személy

Mikor telik már be nálad a pohár eléggé ahhoz, hogy kezdj valamit az életeddel?

107. oldal

70. oldal

– Bolond egy házban élsz – szólt ki Della Lee a szekrényből.

109. oldal

– …Az olyan lányok, mint mi, mindenüket elveszítik, amikor szerelmesek lesznek. Ki az a fiú?

Della Lee a szemét forgatta. – Hihetetlen, hogy engem hibáztattál!
– Nos, ha te nem bukkansz fel, ez soha nem történt volna meg.
– Szívesen.

– Úgy tűnik, éppen idejében érkeztem. Ez nem egy boldog nő gardróbja, Josey.
– Legalább nem lakom benne.
– Fogadni mernék, hogy néha beköltözöl.
– Tűnj el!
– Nem.
– Ennyi volt. Hívom a rendőrséget.

– Nem tudom, miről beszélsz.
Della Lee hallgatott, amíg Josey süteményt nassolt, és úgy tett, mintha a katalógust nézegetné. – Olyan, mintha elrabolta volna a szívedet, nem? – szólalt meg végül Della Lee. – Egyszerűen csak benyúlt, és elvette. És fogadni mernék, hogy úgy mosolyog, mintha nem is tudná, hogy fogva tartja, és abban is biztos vagyok, hogy úgy érzed, meghalsz nélküle.
Ez volt a legigazabb, legkendőzetlenebb és legszomorúbb dolog, amit Josey valaha hallott. Olyan volt, mint amikor az ember először hallja az evangéliumot: egyszerre megérinti, és félelemmel tölti el, mert korábban azt hitte, senki nem láthat belé. Josey gyanakvóan fordult Della Lee felé.
– Most csodálkozol, hogy tudom. Az olyan lányok, mint mi, mindenüket elveszítik, amikor szerelmesek lesznek. Ki az a fiú?

24. oldal, 1. Öröknyalóka

Josey a fejét ingatta, és arra gondolt, hogy ha Della Lee édesség lenne, biztosan savanyú cukor lenne. Nem az a kemény fajta, amelyikbe beletörik az ember foga, hanem az a rágós tuttifruttiféle, amelyikkel sokat kell vesződni, amelyiktől könnybe lábad az ember szeme, és mosolyra húzódik az ajka, pedig esze ágában sem volt mosolyogni.

40. oldal

– Azt mondtam, ne adj több tanácsot! Ne próbálj többé segíteni nekem! Nem igazán tetszik a terved.
– Miért?
– Mert Adam furcsán viselkedik – felete Josey. – Ha nem biztattál volna, hogy menjek el pénteken szórakozni, soha nem találkoztam volna vele a fesztiválon, és… nem borult volna ki.
– Csak nem kezdted el fogdosni? Azt egy szóval sem mondtam!
– Még szép, hogy nem fogdostam!
[…]
– Akkor pontosan mitől borult ki?
– Attól, hogy felbukkantam valahol máshol – mondta Josey, és körbemutatott a karjával a szobájában –, méghozzá kisminkelve és leengedett hajjal.
– Ó, te jó ég! Úgy érted, rájött, hogy nő vagy? Mi lesz, ha ez kitudódik? Mit fogsz tenni, ha az emberek elkezdenek felnőttként kezelni, ahelyett, hogy tízéves gyerekként tekintenének rád?

86. oldal

107. oldal, 5. fejezet - Citromos finomságok