!

Delia Peabody személy

J. D. Robb: Halálos összeesküvés
J. D. Robb: Halálos születésnap
J. D. Robb: Halálos szertartás
J. D. Robb: Halálos csábítás
J. D. Robb: Halhatatlan a halálban
J. D. Robb: Halálos képmás
J. D. Robb: Halálos ártatlanság
J. D. Robb: Halálos hűség
J. D. Robb: Mámoros halál
J. D. Robb: Halálos bosszú
J. D. Robb: Halálos ítélet
J. D. Robb: Halálos árulás
J. D. Robb: Halálos híresség
J. D. Robb: Halálos kötődés
J. D. Robb: Secrets in Death

Idézetek

>!
PandaSára P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mit sikerült kiderítened?
– Hadnagy, én… ah…
Eve követte Peabody tekintetét, és a válla fölött hátrapillantott. Roarke épp ebben a pillanatban lépett be a szobába. Egyenesen a zuhanyzóból érkezett, meztelen mellkasán vízcseppek csillogtak. A derekára kötött fehér törülköző alig takart el valamit a testéből.
– Nem fáradnál ki a kamera látószögéből, Roarke, mielőtt a társam agyvérzést kap?
Roarke a kommunikátor felé pillantott, és elvigyorodott.
– Hello, Peabody.
– Hello – és még a kommunikátoron keresztül is hallható volt, hogy Peabody mekkorát nyelt. – Örülök, hogy látlak. Hogy érzed magad?
– Remekül. És te?
– Micsoda?
– Roarke – sóhajtott fel Eve. – Ha nem hagyod békén Peabodyt, kikapcsolom a videót.
– Azt nem teheted, hadnagy – hallatszott Peabody reszelős hangjából a csalódás, amikor látta, hogy Roarke kisétál a képmezőből. – Jézusom.
– Csillapítsd le a hormonjaid, Peabody, és jelents végre.

155-156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas · Roarke
>!
Maria_pillowbook P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Az adósod vagyok.
Peabody egyenesen Roarke szemébe nézett.
– Nem értem, miről beszélsz. A hadnagy és a testület hálás, hogy segíted a nyomozást ebben az ügyben.
Roarke meghatottan megfogta a kezét, és az ajkához emelte.
– Peabody, te egy valóságos ékkő vagy.
Peabody elpirult, miközben kellemesen megrándult a gyomra.
– Aha, tulajdonképpen izé… Ugye egyke voltál?
– Igen.
– Rögtön kitaláltam.

8. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Roarke
3 hozzászólás
>!
Kiera

– …Peabody, mit tudsz a politikusokról?
– Szükséges rossznak számítanak, akik csak ritkán végeznek érdemi munkát anélkül, hogy korrumpálódnának, visszaélnének valamivel, vagy csak fecsérelnék az idejüket – mosolyodott el halványan Peabody.

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas
>!
Cheril 

Amikor Peabody felbukkant az ajtóban, a zsebében felejtette a kezét, és érdektelen kifejezést erőszakolt az arcára.
– A New Yersey-i Rendőrkapitányság átküldte… – hallgatott el hirtelen, és komoran méregetni kezdte McNabot. – Te meg mit akarsz itt?
– Többszörös orgazmust, de még nem találtam meg a cukorkás zacskómat.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Ian McNab
>!
Cheril 

– Busman fesztivál?
– Azt hiszem.
– Mindig is szeretted az efféle írásokat – tette vissza a helyére Zeke a könyvet. – Ugye ez is a jó és a gonosz harcáról szól, Dee? És a végén feltehetőleg a jó fog győzni.
– Éppen ez tetszik benne.
– Aha, de akkor miért van jelen kezdettől fogva a gonosz? Peabody legszívesebben felsóhajtott volna, mert eszébe jutott mindaz, amit a munkája során látott és tett, de a tekintete nyugodt maradt.
– Erre a kérdésre senki sem sejti a választ, ennek ellenére az embernek tisztában kell lennie vele, hogy a gonosz igenis mindenütt jelen van. És meg kell vele küzdenünk. Nekem pontosan ez a munkám, Zeke.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Zeke Peabody
>!
PandaSára P

– A francba – indult meg Eve a kocsija felé. – Látod ezt a szart? – kérdezte ellentmondást nem tűrően, miközben a lyukas tetőre festett haragos arcra bökött a hüvelykujjával. – Nem tisztelik a város tulajdonát. Nem tisztelnek ezek semmit.
Peabody köhögéssel leplezte a nevetését, miközben próbált rezzenéstelen arccal tekinteni az elébe táruló látványra.
– Ez szégyen, hadnagy. Teljes mértékben.
– Ugye nem vigyort látok az arcodon?
– Nem hadnagy, egyáltalán nem. Csak döbbenetet. Igen, hamisítatlan döbbenetet. És haragot. Átkutassam a környéket festékes flakonokat keresve, hadnagy?
– Csókold meg a seggem – vágta be magát Eve a kocsiba, és ezzel elég időt hagyott Peabodynak, hogy kiböffenjen belőle a nevetés, ami már régóta égette belülről a mellkasát.
– Azt teszem – dünnyögte. – Folyamatosan – sóhajtott hatalmasat, majd lerázta az arcáról a vigyort, és bemászott az anyósülésre.

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas
Hirdetés
>!
PandaSára P

– Tisztességesen kitisztítottad – és amikor Eve továbbra is fujt rá, előrehajolt, és megcsókolta a vágást. – Most már sokkal jobb lesz – vigyorgott Eve-re. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
Peabody először eltátotta a száját, majd elvörösödött, végül nagy nehezen kinyögte:
– Elnézést a zavarásért.
– Épp menni készültem – helyezte vissza Roarke a kötést Eve lábára, aki mindeközben tehetetlenül csikorgatta a fogát. – Hogy sikerült feldolgoznod a ma reggeli izgalmakat, Peabody?
– Nos, izé… tulajdonképpen egész jól – köszörülte meg a torkát Peabody, és segélykérő pillantást vetett Roarke-ra. – Én is felhorzsoltam magam – dörgölt meg egy apró vágást az arcán, és amikor Roarke rámosolygott, elöntötte a forróság.
– Látom – lépett melléje Roarke, és megpuszilta a kicsiny sebhelyet. – De legközelebb vigyázz magadra.
– Férfiak, férfiak, ó, a férfiak – nyögte ki, amikor Roarke végül távozott. – Micsoda szája van. Hogy tudod ilyen helyzetben féken tartani magad?
– Töröld le a nyálat az álladról, az Isten szerelmére. Meg kell írnunk a jelentést a kapitánynak.
– Csaknem felrobbantanak, és még ugyanazon a délelőttön Roarke is megcsókol. Ezt fel kell jegyeznem a naptáramba.
– Higgadj le.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas · Roarke
>!
Kiera

– Felejtsd el – csattant fel Peabody.
– Már megtörtént. De ha emiatt ilyen merev gerinccel akarsz egész nap járni-kelni…
– Úgy járkálok, ahogy nekem tetszik, és tartsd távol tőlem a kezed, te idióta, mert ha nem, akkor kitépem a tüdődet, és dudát készítek belőle.
– Valahogy én is így érzek. Visszagondolva szívesebben csókolnám meg egy kóbor macska boldogabbik felét a sikátorban.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Ian McNab
>!
PandaSára P

– Be kell fejeznem a jelentésemet. És el kell szállíttatnom a holttestet – morgott Roarke-ra Eve, miközben a felvonóra vártak. – Nincs időm holmi kivizsgálásra.
– Hallak – felelt Roarke, majd egyszerűen a karjába kapta, és belépett vele a kabinba. – Peabody, figyelmeztesse azokat az MTseket, hogy fegyvert is hozzanak magukkal. A páciens hajlamos elmenekülni előlük.
– Tegyél le, te bolond. Úgysem megyek – nevetett Eve, miközben az ajtó bezárult a hátuk mögöttük.

363. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas · Roarke
>!
PandaSára P

– Kérem, engedjék be az orvosokat. Peabody, van nálad bilincs?
– Hozzátartozik a felszerelésemhez.
– Szeretném, ha kölcsönadná, hogy megbilincselhessem a hadnagyát, amíg be nem érek vele a legközelebbi egészségügyi központba.
– Csak próbáld meg, haver, és neked lesz szükséged orvosra.
Peabody az ajkát harapdálta. Jelen pillanatban egy vigyornál többre lenne szükség, hogy megnyugtassa a felettesét.
– Átérzem a gondjaid, Roarke, de nem teljesíthetem a kérésed. Szükségem van az állásomra.

363. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Delia Peabody · Eve Dallas · Roarke