Dél-Amerika helyszín
Idézetek
Himlő, kanyaró, influenza, tífusz, bubópestis és egyéb Európában honos fertőző betegségek döntő szerepet játszottak az európai hódításokban azzal, hogy megtizedelték más földrészek lakóit. Például a spanyolok első, sikertelen támadása után egy himlőjárvány söpört végig az aztékokon is, és megölte Cuitláhuac azték császárt, aki csupán rövid időre követte a trónon Montezumát. Az európaiak által behurcolt kanyaró Amerika-szerte törzsről törzsre terjedt, magukat az európaiakat is megelőzve, és becslések szerint a Kolumbusz előtti amerikai őslakos populáció 95%-át elpusztította, így tűntek el a legnépesebb és legjobban szervezett észak-amerikai bennszülött társadalmak is, a Mississippi-környéki törzsek, még mielőtt az európaiak létrehozták volna első településeiket a Mississippi mentén.
75. oldal
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák 92% A társadalmak fátumai
– Sokan úgy vélik, hogy Hitler él. Dél-Amerikában bújkál. Gondolja, hogy ez igaz lehet?
– Azt tudom, hogy Ecuadorban egyesek szívesen látnák őt ebédre.
– Náciszimpatizánsok?
– Elképzelhető. Talán. Bizonyítékom nincs rá.
– Na de hát ha egyszer szívesen látnák Hitlert ebédre…
– Ugyanis emberevők. A kankabono indiánok: kannibálok. Szinte bárkit szívesen látnak ebédre.
Dél-Amerikában él a világ néhány legszeretetreméltóbb és legrémisztőbb állata. Aligha képzelhető el valószínűtlenebb teremtmény, mint a lajhár, amely egész életét fejjel lefelé lógva, némán és csigalassúsággal mozogva tölti a fák ágain: bizarrabb, mint a szavannán élő, képtelenül aránytalan felépítésűnek tűnő sörényes hangyász, loncsos zászlóra emlékeztető farkával és hosszú csővé módosult, fogatlan koponyájával. Ugyanakkor olyan gyakoriak a káprázatos szépségű, színpompás madarak, hogy az ember szinte már oda sem figyel rájuk: az esőerdőkben tarka arapapagájok csodaszép tollazatukhoz teljességgel méltatlan repedtfazék hangon rikácsolva repdesnek az ágak között, a nektárt szívogató kolibrik cseppnyi drágakövekként libbennek virágról virágra, irizáló tollaik a szivárvány minden színében tündökölnek.
17. oldal, ELSŐ KÖNYV: Gyűjtőút Guyanában - 1. Indulás
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei 95% Állatkerti gyűjtőutak
Az elmúlt években a K-pop hatására világszerte olyan óriási mértékben megnövekedett a koreai nyelv iránti érdeklődés, hogy 2020 januárjában a Csoszon-dinasztia (1392-1910) negyedik uralkodójáról, a koreai nyelv (hangul – 한글) meghonosítójáról elnevezett Szedzsong Király Intézet, amely szerte a világon szervez nyelvtanfolyamokat, további 30 új intézet létrehozását jelentette be Délkelet-Ázsiában, Oroszországban, Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában. A hét tagot számláló fiúbanda, a BTS – ők egyébként Armyként is ismertek – számos rajongója szintén belevágott a koreai nyelv elsajátításába, hogy jobban értse kedvencei dalszövegeit, illetve azért is, hogy magával a bandával hatákonyabban kommunikálhasson.
182-183. oldal, K-kultúra
– Az áldóját, hagyják, hogy békében megteremtsük a magunk középkorát!
113. oldal (Magvető, 2005)
Mindketten lassan lépkedtek a lagúna vize és az erdő széle közt, s különösen az utóbbit figyelték bizonyos izgalommal. Ekkor az ifjú felemelte kezét, s így szólt kecsua nyelven:
– Nézd csak, Anciano, azt hiszem, az a fa lesz az! Emlékszem, hogy körülbelül ilyen formájú ombu volt.
Az ombu hatalmas fa, mely sok tekintetben hasonlít a mi eperfánkhoz, legalábbis ami a lombjait illeti. Ám a törzse a legöregebb tölgyfa vastagságával vetekedik, s különösen a gyökerei érdekesek, mert nagy darabon a föld felszínén kígyóznak és tekerednek, mielőtt eltűnnek a talaj alatt. Ezek a vaskos gyökérágak kényelmes ülőhelyül szolgálnak a hatalmas lombkorona árnyékában. Ám ennek a bámulatosan vastag törzsnek a fája olyan puha és laza kötésű, hogy taplóként töredezik az ember ujja alatt, s ezért még tüzelőnek sem alkalmas.
113. oldal, Hatodik fejezet: Az utolsó inka (Subrosa, 1994.)
– Az ösvény torkolatánál egy babérfát láttam, amikor ott jártunk, s azt hiszem, ez az a fa, pár lépésnyire tőlünk balra. A sötétben is megismerem.
[…]
– Úgy ismerem ezt az erdőt, mint a tenyeremet – felelte egy másik hang tört spanyolsággal. – Egy babérfa mutatja az ösvény kezdetét. Mindjárt megpillantjuk.
[…]
– Ez a babérfa – mondta a második hang. – Innen már csak pár lépés az ösvény. Láthatják, hogy nyílegyeneses idetaláltam. Már be is fordulhatunk jobbra.
127. oldal, Hetedik fejezet, Fogolyszabadítás (Subrosa, 1994)
— Dél-Amerikában milyen a hírük a magyar bűnözőknek?
— Semmilyen. Azt sem tudják kint, hol van Magyarország. A kolumbiaiak jobban ismerik a hollandokat, spanyolokat. A szerbeket, albánokat elismerik. A magyarok nem tartanak össze, ezért sincsenek kiépített kábítószer-útvonalaik.
— Tehát a magyar szervezett bűnözői körök egyáltalán nem játszanak nagypályán?
— Egyáltalán nem.
— Ennek mi lehet az oka szerinted?
— A kapzsiság. És az, hogy a magyarok között nincs összetartás, egymást felnyomják, ezért vagyunk legalul. De ez nem csak a kábítószerpiacon igaz.
Dezső András: Magyar kóla 88% A kokain útja Magyarországon
Akkoriban a kivándorlás egyik fő iránya Dél-Amerika volt, így került 1920-ban Brazíliába – már mint neves szobrászművész. Hírnevét tettel is igazolta: megérkezése után néhány hónappal az Erő című szobrával megnyerte Rio de Janieróban a sportklubok pályázatát. (A szobor ma is látható a városban a Fluminese labdarúgó-klub székháza előtt.)
224. oldal, Finta Sándor emléke (Ifjúsági, 1985)