dekonstruktivizmus fogalom

Peter Hessler: Két év Kínában
Alan Sokal – Jean Bricmont: Intellektuális imposztorok
Nagy József: Vico

Idézetek

cseri>!

Eredetileg irodalomtanár szerettem volna lenni, de idővel egyre kevésbé találtam vonzónak mindazt, amit különböző irodalom tanszékeken láttam, különösen Amerikában. Először is, sokszor kizárólag esztétikai kérdésekkel foglalkoztak – én azonban képtelen voltam irodalomelméleti szakirodalmat olvasni, mert tudományoskodó merevsége fényévekre van mindenféle jó irodalomtól. Az irodalomkritika nagy részéből semmi értelmet nem tudtam kihámozni, nekem csak nyakatekert kifejezések reménytelen zagyvaságának tűnt az egész, tele olyan ijesztő szavakkal, mint dekonstruktivizmus, posztmodernizmus, új historizmus és egyebek.
[…]
Diákként kizárólag arra vágytam, hogy néha átsuhanjon az agyamon egy mesterkéletlen, igaz gondolat. Ilyesmik: Ez a figura nekem nem tetszik. Ez egy jó történet. Ebben a versben gyönyörű a hölgy, lefogadom, hogy az ujjai olyan vékonyak, mint a zöldhagyma.
Ezt kerestem, amikor még a padban ültem – apró jelét annak, hogy az irodalmat még mindig lehet élvezni, hogy az emberek talán azért olvasnak, mert örömük telik benne, és hogy önmagában és önmagáért is van értelme, minden politikai megfontolás nélkül.

51-53. oldal (Park, 2005)

Peter Hessler: Két év Kínában A Jangce partján

Kapcsolódó szócikkek: dekonstruktivizmus
Tamás_Felber>!

A dekonstruktivizmus a hermeneutika mostohagyermekeként mind az analitikus, mind a hermeneutikai attitűdben determinizmust lát és – egyfajta anarchista indíttatásból – totális interpretációs szabadságot követel. A dekonstruktivizmusban a „történetiség” jelentősége arra redukálódott, hogy a szövegstruktúrák létrejöttének, illetve azok dekonstruálhatóságának háttér-apparátusát képezi.

page 10.

Nagy József: Vico Eszmetörténet mint korlátlan szemiózis

Kapcsolódó szócikkek: dekonstruktivizmus · hermeneutika
Ninácska P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Az elmúlt két évszázad során a baloldalt általában a maradisággal szembeni tudománnyal azonosították, azt tartva, hogy a racionális gondolkodás és a (természeti és társadalmi) objektív valóságra irányuló rettenthetetlen elemzőképesség hatékony eszközök arra, hogy a hatalmasok által terjesztett misztifikációt támadják velük – arról nem is beszélve, hogy önmagukban is kívánatos emberi célok. Ezzel szemben az utóbbi két évtizedben sok „progresszív” vagy „baloldali” bölcsészet- vagy társadalomtudós (és szinte egyetlen természettudós sem, politikai nézetektől függetlenül) elfordult a Felvilágosodás örökségétől, és – mind a dekonstruktivizmusban és társaiban megnyilvánuló francia import, mind a feminista episztemológiához hasonló hazai tanok által támogatva – elfogadta az episztemikus relativizmus egyik-másik változatát.

263. oldal

Alan Sokal – Jean Bricmont: Intellektuális imposztorok Posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal

Kapcsolódó szócikkek: dekonstruktivizmus