Debrecen helyszín
Debrecen (latinul: Debretinum, németül: Debrezin, szlovákul: Debrecín, románul: Debrețin, lengyelül: Debreczyn) Magyarország harmadik legnagyobb területű és második legnépesebb települése, Hajdú-Bihar megye és a Debreceni járás székhelye, megyei jogú város. A megye lakosságának mintegy 38,2%-a él Debrecenben. Debrecen a Tiszántúl legnagyobb és legjelentősebb városa. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik. Kelet-Magyarország régió, az Észak-Alföld statisztikai régió és a Tiszántúl nagytáj szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja, Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa.
A 13. században említik először írásban. 1361-ben mezővárosi, 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott. Nevét az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított. Történelme során kétszer az Országgyűlés színhelye volt: 1848–49-ben, és 1944-ben. Az évszázadok folyamán többször is tűzvész áldozata lett, a második világháborúban jelentős károkat szenvedett. Debrecen város napja: április 11.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Debrecen
Idézetek
A Hortobágy beüzent Debrecenbe:
„Civis-urak, már holnap délelőtt
Nagy baj lészen.” És ijedt táncot roptak
Debrecenben a tatár-agyvelők.
„Civis-urak, már holnap nagy baj lészen:
Gőzösön jár ma már az ember-ész
S a Délibáb Délibábnak maradni
Nem akar már. És ennyi az egész.”
„Basahalmától ős Péterfiáig
Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat.
Fütyöl ez a kerek, tatár fejekre:
Civis-urak, haboznak még sokat?”
„Majd holnap tán nem lesz idő megtérni,
Korrigálni az ősi nagy hibát:
Civis-urak, nagy baj lészen majd akkor,
Ha vörösen bejön a Délibáb.”
203. oldal, A Délibáb üzenete, Az Illés Szekerén, Osiris, 1997.
Széles utak, gömbakácok, téglajárdák, bukkantós macskakövek. Egyetemváros, Klinika-telep, Nagyerdő, Piac utca, Alföldi Palota, Svetich-palota, kis villamosok, keskeny sínek; egy új világ, és milyen jó kis világ.
A Nagytemplom, toronysisakjaival, elterpesztett tympanonjával, ahol még Kossuth beszélt a meszelt falak között; […]
50. oldal (Háttér, 1994)
A lány megállott a Nagytemplom előtt. Debrecen itt igazán Debrecen, még a világon sincs ilyen szép nagy tér, mint itt, távol, körül, a gyenge hóesésben, az alkonyatban, a nagy, emeletes házak apróknak látszanak, s mögöttük a Nagytemplom roppant oszlopaival, homlokával, ajtóival, tornyaival oly komoly és ünnepélyes, hogy dagad az igazi debreceni magyarnak a szíve. Nem büszkeség ez, nem kevélység, hanem valódi gőg. Neki semmije sincs ebben a városban, semmije a világon, a két tyúktollas párnáján, dunnáján és kevés fehér ruháján kívül, de azt, hogy ő debreceni, azt oda nem adná a világ minden kincséért.
139. oldal - Pillangó
Azt, hogy Debrecen megszól bennünket, úgy megszoktuk, mint hogy nyáron meleg van, ősszel meg esik az eső. Béla úr is itt született, a szülei is, nem ismeri még ezt a várost? Mi, akit valamire tartunk, azt megszóljuk. Idegennel nem foglalkozunk, az csináljon, amit akar.
125. oldal - Régimódi történet
Professzor úr Szilágyi, én unom azt, ami a Kollégiumban történik. Hány jeles tehetséget gyilkoltak ki már, megszámolták egyszer? Torkig vagyok a módszereikkel. Leszögezem, Csokonaihoz nem nyúlhat senki. Öt év múlva ő lesz a református Kisfaludy Sándor, és szívből remélem, ő lesz akkorra Kazinczy is, és végre nem szörnyszülött szavakkal gazdagodik a nyelv, hanem a mi tájszavainkkal, mert a fiú bűvöletesen tud magyarul. A fegyelmit befejeztük. Még egyszer mondom: ne bosszantsák örökké.
284. oldal - A macskák szerdája
Diákkoromban Debrecen felé utaztam, s a vonaton Móricz Zsigmond: Galamb papné c. kisregényét olvastam nagy érdeklődéssel és izgalommal. Egyszer egy bozontos bajszú férfi megszólal velem szemben:
– Érdekes?
– Érdekes – válaszoltam –, de azért nem szeretnék olyan lelkész lenni, mint ez a gáti pap, Pap Énok. S bizony, másmilyen feleséget szeretnék, mint ez a Zádor Ica.
Nagybajuszú útitársam mosolygott. Sok mindenről kérdezgetett. A könyvet is meghánytuk-vetettük. Aztán azt is megkérdezte: – Ismered-e Móricz Zsigmondot? – Nem – válaszoltam.
– Én vagyok az – mondta huncut mosollyal.
5."Én vagyok az, aki veled beszélek..." Jn 4. 25-27
→ |
---|
Verik a költők Debrecent. A magyar költők java részét, mihelyt a pennája Debrecenhez ér, valami szokatlan méreg futja el, azonnal morogni kezd. Azoknak a költőknek, akik válogatott bókokkal hódolnak más városoknak, mintegy mindegyikben más természetű hölgyet látva, Debrecenre vetődvén tekintetük, hirtelen az jut eszükbe, hogy az asszony verve jó.
115. oldal (Osiris)
Este felé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszin fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő fekete vasszobrán; szemeim oda tapadtak és mélyen gondolkoztam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett!
III. levél, Debrecen, május 14. 1847.
PETŐFIESKEDŐ
Hírös város az Alföldön Kecskemét
azóta, hogy felavatták gleccserét.
Hírös város az Alföldön Debrecen,
mert a pulyka kibújik a ketrecen.
Hírös város az Alföldön Szombathely,
csak egy kicsit nyugatabbra pottyant el.
Hírös város az Alföldön Torontó,
csak nem látszik a csorvási toronytó’.
Hírös város az Alföldön Firenze,
de hazament tegnap este kilencre.
25. oldal
Budapest a[z ezernyolcszáz] nyolcvanas években kapott világvárosi képet. A lakosság hirtelen hétszázezerre emelkedett, ma felül van a millión. De igazi világvárosnak még ma sem lehet nevezni. Nem lehet, bár a szépirodalom már régen kinevezte annak. A Budapestről szóló regények úgy mutatják be ezt a várost, mintha Bécs lenne, vagy Berlin-Westend, vagy Párizs, vagy London, vagy New York. Ezzel szemben személyes tanulmányaim alapján azt hiszem, hogy Budapest még ma is egy igen nagy kisváros. Ahogy Debrecen százezer lakosával nagy parasztfalu, Budapest abnormálisan nagy kisváros.
84-85. oldal (Átszálltam a Nyugatinál, é.n.)