Deborah Morgan személy

– Jézusom – szólalt meg. – Benned bízik, bennem meg nem?
– Látja, hogy az én szívem tiszta – jelentettem ki.
– Tiszta micsoda? – érdeklődött Debs, és megcsóválta a fejét. – Jézusom. Ha tudná.

– Szabad megkérdeznem, mit jelent az „übergoth”? – érdeklődtem alázatosan.
Deborah rám meredt. – A pasas vámpír – felelte.

84. oldal

– Szóval ezzel a fickóval fogunk találkozni? – kérdeztem. – Hogy hívják?
– Vlad – jött a válasz. – Frappáns név, mi?

84. oldal

– A francba. A francba a francba a francba a francba a francba – újra és újra, különböző hangerővel és hangsúlyozással, amíg úgy nem kezdtem érezni, hogy teljességgel elvesztette az artikulált beszédre való képességét.
– Debs – mondtam végül –, ha ezt fogod nyilatkozni, annak Matthews kapitány nagyon nem fog örülni.
– A francba – felelte Debs, és azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lenne, ha megütném.

Biztosra vettem, hogy az, ha Debset úgy emlegetem, mint „a húgomat”, nem pedig mint „az a pribék a pisztollyal, aki vissza akar küldeni El Salvadorba, de csak miután gondolkodott róla, hogy megverjenek és megerőszakoljanak”, az segít abban, hogy egy kicsit jobban megnyíljon.

Nyugtalanító volt rádöbbenni, mennyire hozzászoktam Debhez.

Még egy szörnyeteg is elérkezik arra a pontra előbb-utóbb, ahol a bosszúsága kezd észrevehető mértéket ölteni, és hitem szerint én már nagyon közel jártam ahhoz a ponthoz.
– Deborah, vagy elkezdesz teljes mondatokban beszélni, értelmesen, vagy visszamegyek a laborba a spektrométert fényesítgetni.