Dawson Black személy
Idézetek
– Na, jó. Megijeszt.
– Csak ugat, nem harap. – Dawson megsimogatta a karját.
– Mondod te – vágta rá Daemon.
136. oldal
– Várj! Lépjünk vissza! Elvesztetted az önuralmadat a csók miatt?
– Igen.
– Nahát! – Dee undorát elmosta valami más, amit Dawson nem tudott hova tenni, és inkább nem is akart. – Tényleg nagyon, nagyon kedvelheted.
– Úgy van. – Dawson önkéntelenül elmosolyodott. Micsoda alak!
– Engem még sosem csókoltak meg így.
Dawson mosolya lehervadt.
– Hát ne is! És ha mégis, nem akarom tudni.
– Hé, most van az, hogy mindenki mindent elmond, nem?
– Nem.
122. oldal
– Az a nagyon nagy baj, hogy Dee meg én itt beszélgetünk veled, miközben rajtad csak boxeralsó van.
– Igaz – tette hozzá Dee, és eljátszotta, hogy ledugja az ujját a torkán, és öklendezik,
– Nem érdekel, – Daemon lusta mosollyal kinyújtózott. – Csak féltékeny vagy, mert én nézek ki jobban.
Bethany a lelke mélyén örült, hogy Dawson ennyire feldühödött de nem akart még jobban közéjük állni. Mosolyt erőltetett az arcára, lábujjhegyre emelkedett, és csókot lehelt a fiú szája sarkára.
Dawson egész testében megremegett.
Bethany ránevetett: élvezte, hogy ilyen hatást képes gyakorolni rá. Tessék: földönkívüli, jóformán korlátlan erővel, és mégis beleremeg az érintésébe! Egy pont a szánalmas emberkének!
