David Lindt személy

– Megmondtam – mordult fel. – Én nem osztozom. […]
– Nekem mégis osztoznom kell rajtad Celiával.
– Az istenit, Alayna! Hányszor mondtam már? Semmi sincs köztünk Celiával. […] Tagadhatatlan volt azonban, hogy Celiával kapcsolatban igenis voltak titkai.
Annyit már Hudson is megerősített, hogy ezúttal nem én képzelődtem. Azt akarta, hogy elhiggyem, hogy ezek a titkok nem számítanak kettőnk közt, ám ha a bizalmamat akarta, neki is meg kell bíznia bennem.
– Ahogy köztünk sincs semmi Daviddel.
– Igazán? – kérdezte ridegen. – Nem úgy láttam, amikor rátok nyitottam.
Könnybe lábadt a szemem.
– És szerinted én hogy láttam, amikor leléptél Celiával, miközben én ott feküdtem az ágyadban, anyaszült meztelenül?
Hudson szeme szikrát szórt. Megragadta a karomat és magához rántott, mígnem csupán pár centi volt az arcunk között.
– Otthagyni téged aznap reggel az egyik legnehezebb dolog volt az életemben, amit valaha tettem – csattant fel. – Ne vedd ilyen félvállról!