David Kepesh személy

Hogyan ejtsem foglyul Consuelát? A gondolat erkölcsileg megalázó, de attól még létezik. Azzal bizonyosan nem tartom meg, ha házasságot ígérek, de az én koromban mi mással lehet megfogni egy fiatal nőt? Mi mást ajánlhatnék a szabad szexnek ezen a tejjel-mézzel folyó piacán? És itt kezdődik a pornográfia. A féltékenység pornográfiája. Az önmegsemmisítés pornográfiája. Megigézett vagyok, rab vagyok, de a korlátokon kívül. Mi zár ki? A korom. A kor sebe. A pornográfia a klasszikus formájában körülbelül öt-tíz percig bizsergető, aztán nevetséges. Ám ebben a pornográfiában a képek rendkívül fájdalmasak. A közönséges pornográfia a féltékenység esztétizálása. Kiszívja a mérget. Miért „esztétizálás”? Miért nem „érzéstelenítés”? Hát, talán mindkettő. A közönséges pornográfia egy ábrázolás. Bukott művészeti forma. Nem puszta szemfényvesztés, hanem ordító hazugság. Megkívánjuk a lányt a pornófilmben, de nem féltékenykedünk a lövőlegényre, mert ő lesz a mi pótlékunk. Elképesztő, de még a bukott művészetnek is megvan ez a hatalma. Ő lesz a dublőr, szolgálatunkra; ez eltávolítja a fullánkot, és átváltoztatja valami kellemessé. Mivel láthatatlan cinkosok vagyunk az aktusban, a közönséges pornográfia elvonja a szenvedést, míg az enyém bent tartja. Az én pornográfiámban nem a jóllakottal azonosulunk, nem azzal a szereplővel, aki megkapja, hanem azzal a szereplővel, aki nem kapja meg, azzal a szereplővel, aki elveszíti, azzal a szereplővel, aki vesztett.