David Ferris személy
Idézetek
Egyetlen szó nélkül ellépett előlem, és a lépcső felé indult.
– Mal?
– Mi van?
– Csukd be az ajtót odalent, és a kulcsot is fordítsd rá! – kiabálta – Semmi körülmények között ne merészelj feljönni! Érted? Amíg nem szólok, hogy jöhetsz, addig odalent maradsz!
Kicsi szünet, majd Mal kiabálása:
– Na és ha tűz van?
– Akkor ott égsz.
223-224. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A hátamat a zuhanyfülke falának nyomta, majd meg melyebben belém hatolt. A torkomból megdöbbent hang, valami sóhajtással vegyülő morgás tört fel.
– Lassan – mormogta. – Minden oké?
Úgy éreztem, teljesen megteltem. Kitágultam. És igen, talán még jó is lehetett volna az érzés, de ezt nem volt olyan egyszerű megmondani. Most mindenképpen az kellett, hogy csináljon velem valamit, mert a végletekig akartam feszíteni a gyönyöröm határait.
– Most már mozoghatok?
– Ha neked is jó…
– Nekem nagyon.
És valóban mozogni kezdett, miközben folyamatosan az arcomat figyelte. Amikor kifelé jött belőlem, afféle rohanó fellángolást éreztem, de ezt azonnal elsöpörte az élvezet, amikor elindult vissza. Hűha! Csak sajnos még mindig nem tudtam volna megmondani, hogy ez most jó vagy rossz. Több kellett! És meg is adta nekem, amire vágytam. Ahogyan a medencéje újra és újra hozzám nyomódott, a melegség és a feszültség egyre fokozódott bennem. A véremet annyira forrónak éreztem, mintha magas lázban égnék, és félő volt, hogy egyszerűen lángra lobbanok. Az ajkamat az övére forrasztottam, mert meg teljesebben a magaménak akartam. Mindenét, most azonnal. A száját és a csodálatos nyelvét. Mindenét. Senki nem csókolt úgy, mint ő, mert amikor ő csinálta, a csók jobb volt, mint a lélegzet, az evés, az alvás, vagy minden más, amit az ember élete fennmaradó részére elképzelhet magának.
247. oldal, 15. fejezet
– Várj csak! – Benyúlt a kesztyűtartóban levő számos napszemüveg
köze, és elővett egy márkás pilótaszemüveget. – Ne feledd, hogy most
már te is híres vagy.
– A fenekem a híres, nem én!
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Teljesen kikészítesz.
– Én? Mert mit csináltam?
– Nagyon jól tudod, mit csináltál! – nyögött fel, és visszasorolt a forgalomba.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
– Na, ne játszd meg magad! – felelte, és gyanakvóan nézett rám. – Ez történt Vegasban, ez történt Montereyben, és ez történt Los Angelesben is. Most meg Portlandben. Nem lehet, hogy mindig ott és akkor csináljuk, amikor kedvünk támad!
– Talán a nadrágodról beszélsz? Mert azt ugye tudod, hogy azt a bizonyos reakciót nem én irányítom, öcsém! Hanem te.
Hangosan nevetett.
– Ha rólad van szó, akkora reakcióimba nekem nincs semmi beleszólásom. Egyetlen árva pillanatig sem.
361. oldal, 21. fejezet