Darzin D'Mon személy
Idézetek
– Mi folyik itt? – tudakolta a főtábornok.
Szépfiú túlságosan is ismerős, unott hangja szólalt meg a szoba másik végéből:
– Fogalmam sincs. Az embereknek általában öt percre van szükségük, hogy sikoltozva rohanjanak előlem. Azt hiszem, ez lesz az új rekordom.
183. oldal, 20: Valathea
Kihrin felkuncogott. – Hm. Darzin D'Mon dundi kis démonokkal duhajkodik. Szerintem rejtőzik ebben valahol egy pajzán dalocska.
284. oldal
– Ne! – üvöltötte Kihrin. – Kérlek apám! Nem az ő hibája. Az enyém! Én tettem ezt! Megerőszakoltam őt!
[…]
Hosszú csend következett, ahogy mindkét férfi Kihrin csuklója felé fordult, amelyet még mindig az egyik fa törzséhez kötött a selyem. Az örökös felvonta a fél szemöldökét, és szúrós szemmel bámult Kihrinre.
[…]
Kihrin a csuklóját bámulva felsóhajtott.
– Ez, öh… ez hihetőbben hangzott volna, ha már nem lennék megkötözve, igaz?
– Igen – mosolyodott el Darzin. – Igen, valószínűleg.
– Aha. Én is így gondoltam.
409. oldal
– D’Mon – szólt barátságtalanul a harmadik hang –, értem én, miért van rád szükség, de nehogy azt hidd, hogy ettől még kedves leszek veled. Te egy szűk látókörű zsarnok vagy, akinek fogalma sincs a hatalom valódi természetéről. Ha a gazdámnak nem lenne rád szüksége, nagy örömmel visszaváltoztatnám a csontjaidat azzá az anyatejjé, amelyből egykor létrejöttek, és úgy venném, hogy a közjó érdekében cselekedtem.
466. oldal, 60: A meghívás